Teherhordók: több a turista, de kevesebb az alázat a hegyekben Hír
Nagy Árpád
2021/01/11
Hirdetés
A
Magas-Tátrában nagy hagyománya van a magashegyi teherhordóknak. Kezdetben a
hegyivezetők ügyfeleinek a poggyászát szállították, majd a XIX. század végén és
a XX. század elején pedig hivatásos teherhordóként vettek részt a magashegyi
menedékházak építésében. Itt eleinte az építkezésnél, később a menedékházak
ellátásában volt szükség rájuk. A teherhordók a Lomnici-csúcsra (Lomnický štít)
vezető felvonó felépítésében is segédkeztek. A hagyományos teherhordó élet a
mai napig fennmaradt, és ez a foglalkozás is felkerült Szlovákia szellemi
kulturális örökségének listájába. A
TASR-nak adott interjúban a teherhordók egyetértettek abban, hogy a hegyekben
jelenleg növekszik az emberek száma, a viselkedésük azonban változik. „A
közelmúltban egyre több olyan turista érkezik a hegyekbe, akikből hiányzik a
hegyek iránt tanúsított alapvető tisztelet és alázat. Tele van a Tátra olyan
emberekkel, akik a közösségi oldalak kedvéért mennek a hegyekbe. Azért
kirándulnak, hogy magukat reklámozzák, ahelyett, hogy érzékelnék a hegyek
méretét és saját kicsinységüket. Ráadásul magukkal hozzák a saját szabályaikat,
és ez megnehezíti a teherhordást. Küzdesz a hátadon lévő kilókkal, közben
állandóan figyelned kell, nehogy rálépj valakire, miközben átmész a csoporton,
amely nem akar elengedni téged” – mondta Martin Maličký volt teherhordó. A
teherhordók munkáját bárki kipróbálhatja. A Poprádi-tónál (Popradské pleso)
előkészítenek kisebb súlyú árukat, melyeket fel lehet vinni a Hunfalvy-völgyi
menedékházhoz (Chata pod Rysmi). Pavol Garaj teherhordó elmondta, hogy más menedékházak
is alkalmaznak alkalmi teherhordókat, de állandó teherhordónak többnyire azokat
kedvelik, akiket már kipróbálták. „Fizikai szempontból mindegy, milyen a teherhordó,
ez sokkal inkább a pszichéről szól, a válladra veszed a súlyt és a szenvedés a
lényeg. Aki sportos alkatú, annak könnyebb. A lényeg, hogy ne adja fel és vigye
fel az árut. Úgy gondolom, hogy aki mellélő a súllyal, az az ő problémája, akkor
azt kell felvinnie. Nem számít, hogy valakinek kettő vagy öt óráig tart az út”
– mondta Garaj, aki rendszeresen szállít a Hosszú-tavi menedékházba (Zbojnícka
chata). Martin
Maličký fotóinak köszönhetően az elmúlt években nagy érdeklődés mutatkozik a
teherhordó foglalkozás iránt. „A teherhordók régebben többnyire hegymászók vagy
olyan emberek voltak, akik mindenáron a hegyekben akartak élni, a hegyek miatt
érkeztek a Tátrába. Ma már nagy százalékban vannak olyan új teherhordók, akik
látták a teherhordókról készült fotókat a közösségi oldalakon, és mivel ők is
szerettek volna ilyen fotót magukról, elkezdtek itt dolgozni. Több fotó menet
közben, mint súly a hátukon” – jelentette ki. Ahogy mondta, korábban két-három
állandó teherhordó dolgozott a Téry menedékházban (Téryho chata), hozzájuk
csatlakozott a nyár folyamán négy alkalmi teherhordó. Most 50-60 teherhordó is
van.
A teherhordók
más és másfajta árut szállítanak a menedékházakba nyáron és télen. Ahogy Garaj
mondja, építőanyagok, tisztítószerek, ételek, víz, hordó sör, italok és minden,
amit a házban árusítanak – túrabotok, csúszásgátlók, sálak. De amikor pl.
koncertre készültek, dobot vagy gitárt is vitt. Visszafelé az üres hordókat és gázpalackokat,
a szemetet vagy a vendégek használt ágyneműit kell vinni. Télen a hó
mennyisége, a jég, az erős szél és az alacsony hőmérséklet miatt igényesebb a
munka, ezért kisebb súlyokat visznek. „Egyszer történt meg velem, hogy nem
értem fel. Két évvel ezelőtt karácsonykor sok hó esett, ami a mellkasomig ért,
és kénytelen voltam félúton visszafordulni” – mondta Garaj. A teherhordóknak
különféleféle tapasztalataik vannak a turistákkal kapcsolatban, akikkel a
szállítás során találkoznak. Malický szerint a külföldiek örülnek, amkkor
találkoznak a teherhordókkal. Kérdéseket tesznek fel, nem hisznek a saját
szemüknek, hogy 100 kilót fel lehet vinni a menedékházba. „A szlovákok – néhány
ún. városi izomember nem tudja elfogadni, hogy egy ember erősebb náluk, szóval
sokan kigúnyolják a teherhordókat és még a turistaúton sem húzódnak félre” –
mondta. Ezzel ellentétben Garajnak általában jó tapasztalatai vannak a turistákkal,
szerinte sok turista csodálja a teherhordást. „Nem emlékszem, hogy bárki
mondott volna nekem valami negatívat. Az embereknek néha elég furcsa kérdéseik
vannak, mint pl. felfelé vagy lefelé mész, ez a hordó sör üres vagy tele van, stb.
Ha ezek az emberek legalább egy kicsit elgondolkodnának a kérdéseken, nem is
tennék fel, de ez az első, ami eszükbe jut” – tette hozzá Garaj. Malický
azt tanácsolja a turistáknak, hogy inkább olyankor kérdezzenek a
teherhordóktól, amikor ülnek vagy pihennek. Elmondása szerint a menet közben
lehetetlen beszélgetni. A teherhordó menet közben örül, ha a haladáshoz
elegendő oxigénhez jut, nem hogy beszélgetni tudjon. „Jobb lenne, ha a turisták
inkább csak köszönjenek a teherhordóknak, esetleg minden jót kívánjanak neki. Beszélgetni
inkább a menedékházban kellene” - mondta. Garaj
örül, hogy Szlovákiában annak ellenére fennmaradtak a teherhordók, hogy a
modern technológiával teli világban élünk, így az embereknek nem kell
bajlódniuk. „Az ember számár ez egy mentálhigiénés felfrissülés, ki van
kapcsolva a telefonja, többet gondolkodik, aggódni kezd, a menedékházban
találkozik a barátaival, beszélget, eszik, iszik, és szép nap van a háta
mögött. Ha jó az idő, öröm élni” – zárta gondolatait. Forrás
és fotó: https://www.teraz.sk
