15 évvel ezelőtt, 2004. november 19-én, a
délutáni – kora esti órákban orkán erejű vihar söpört végig a Magas-Tátra déli
lejtőin. A félelmetes sebességű szélvihar északról érkezve, a hegység
főgerincén átbukva orkánná erősödött, és szinte letarolta a Magas-Tátra szlovák
oldalának lejtőit. Óriási, évtizedekig ki nem heverhető károk keletkeztek a
Nemzeti Park élővilágában. A négy órán át tomboló vihar kidőlt, derékban
kettétört hatalmas fenyőfákat, elpusztult állatokat, járhatatlan közutakat és
turistautakat hagyott maga után. Néhány nappal a természeti katasztrófa után
indultam Újtátrafüredre, ahol személyesen próbáltam meg felmérni a vihar utáni
helyzetet, és nem mellékesen segítettem ott élő barátaimnak a károk
elhárításában. Erről az utamról aztán született egy újságcikk, amely a
Hegyisport és Turista Magazin 2005. januári számában jelent meg. Az alábbiakban
ennek a cikknek vágatlan változata olvasható.
![]()
Elképesztő! Döbbenetes! Ezek voltak az első
szavak, amelyek eszembe jutottak, amikor egy héttel a Magas-Tátrát 2004.
november 19-én sújtó, hosszú távon a Kárpát-medence, ezáltal Magyarország
klímáját is befolyásoló természeti csapás után megérkeztem a magyar turisták és
hegymászók körében is méltán népszerű hegységbe. A Vázsechez (Važec) közeli
Katonai-temetőtől, a szikrázó napsütésben még meglehetősen távolról, de
viszonylag nagy területet átlátva nem tűnt olyan rossznak a helyzet, mint
amilyennek az előző napokban a hazai média lefestette. Nehéz azonban szavakkal
kifejezni azt a torokszorító érzést, amit akkor éreztem, amikor Svitből
Tátraszéplak irányában közeledtem a Tátra körút felé.
Elpusztult a Tátra! Ilyen, és ehhez hasonló
szalagcímeket hallhattunk és olvashattunk a katasztrófáról három napos késéssel
hírt adó hazai médiában. Pedig ez az a kifejezés, amit soha nem lenne szabad
leírni! Hiszen bármilyen hatalmas méretű, most még beláthatatlan
következményekkel járó természeti katasztrófa történt november 19-én, pénteken,
a kora esti órákban a Tátrai Nemzeti Park területén, a Tátra nem halt meg!
Sajnos megmásíthatatlan és visszavonhatatlan tény, hogy az egy halálos
áldozatot követelő, négy órán át tomboló orkán során elpusztult 2,5 millió
köbméter fenyőerdő, gyökeresen megváltozott ezzel a megszokott táj képe.
Eltűntek a Tátra körutat szegélyező hatalmas fenyvesek, emiatt egy teljesen új
tátrai látképpel leszünk kénytelenek megbarátkozni. Persze, csak pár év múlva,
amikorra sikerül majd eltüntetni az orkán nyomait. Mert addig, amíg a jól
megszokott, a Magas-Tátra képéhez hozzá tartozó fenyvesek helyén csak a
gyökerestől a földből kitépett, vagy pedig derékban kettétört fák százait,
ezreit láthatjuk a tátrai hegyoldalakon, addig bizony nehéz lesz vidáman túrázni,
jókedvűen szánkózni, derűsen bandukolni a jól ismert turistautakon.
![]()
Az ember egyik legfontosabb tulajdonsága az
optimizmus. Erre most, úgy gondolom, mindennél nagyobb szükség van, ha a
Magas-Tátra jövőjéért aggódunk. A természet ismét, kézzelfoghatóan bebizonyította,
hogy erejével szemben tehetetlenek vagyunk! Egy ilyen természeti katasztrófa
után sem tehetünk mást, mint előre tekintünk, és minél gyorsabban igyekszünk
alkalmazkodni az új helyzethez. Ezt teszik egyébként a Magas-Tátrában élők is,
hiszen már a katasztrófa másnapján – amikor több települést még meg sem tudtak
közelíteni – a válságstáb irányításával, tűzoltók, a honvédség és önkéntesek
bevonásával hozzáláttak a helyreállítási munkákhoz. A 15 óra 15 perckor
kezdődő, nagyjából négy órán át tomboló orkán után a Tátra körút melletti,
megközelíthetetlenné vált településeken megszűnt az áram- és a vízszolgáltatás,
megszakadt a telefonösszeköttetés, amelyet csak hétfő estére sikerült teljesen
helyreállítani. Az Ótátrafüred – Tátralomnic közötti útszakasz egy sávját
szombaton 10 órára, a katasztrófa által leginkább sújtott, Ótátrafüred –
Felsőhági közötti útszakaszt pedig csak vasárnap 11 óra után tudták
megtisztítani, ekkor hagyhatták el a Csorbai-tó melletti szállodákban rekedt
turisták a legmagasabban fekvő tátrai települést.
Teljesen új arcukat mutatják majd a jövőben
a Tátra körút mentén fekvő települések, hiszen pl. Tátraszéplakon és
Alsótátrafüreden, amelyeket talán a többi településtől is jobban sújtott a
vihar, az egyébként is beteg, félig elpusztult fákat kivéve gyakorlatilag nem
maradt lábon fenyőfa!
![]()
Tátraszéplakon a szanatórium két idős
betegével beszélgettem az általuk személyesen átélt orkánról. Elmondták, hogy
már pénteken reggel figyelmeztették őket a várható, a szokásosnál erősebb
szélre, amely szinte percre pontosan az előre jelzett időpontban érkezett. A
már napközben is folyamatosan fújó szél du. négy óra körül, egyik percről a
másikra erősödött fel annyira, hogy a szobák erkélyajtóit kézzel kellett
kitámasztaniuk, mert amint elengedték azokat, már be is törte őket az orkán. A
közel 100 éves (1907-ben megnyitott) egykori Guhr-szanatórium tetejének
horganyzott lemez borítását felkapta, és papír zsebkendőként összegyűrve az
épület közelében derékba törött fa tövébe dobta a szélvihar, de részben vagy
egészen erre a sorsa jutott több régi épület tetőborítása is. Magukban az
épületekben itt, és a többi településen is csak kisebb károk keletkeztek, a
legtöbb megrongált épületnek a tetőszerkezetét érte sérülés, néhány épület a
rádőlő fáktól szenvedett károkat, de épületek összedőléséről nincs hír.
Az északról érkező, a hegység főgerincén
átbukva felerősödő orkán középpontja 850 és 1200 m tsz.f.m közötti sávban,
vagyis Csorbatót kivéve pontosan a Tátra körút mentén fekvő települések
magasságában volt, nagyjából Podbanszkótól a Késmárki itatóig. Amennyiben az
orkán által sújtott 2,5 km széles és 50 km hosszú sávot szemléljük – amelynek
értelemszerűen csak egy része tartozik a Tátrai Nemzeti Parkhoz –, nem egy
összefüggő, letarolt területet, hanem különböző mértékben károsodott
erdőrészeket láthatunk. Ez leginkább a Tátra körutat végigjárva érzékelhető,
amelynek egyes, szinte érintetlen szakaszai után, egy kanyarból kiérve hirtelen
holdbéli tájon találjuk magunkat.
A turistaközpont közül Csorbató vésztelte át
a legkisebb károkkal a természeti csapást, a tó partjáról alig érzékelhető,
hogy milyen vihar tombolt itt egy héttel ezelőtt. A település központjában, az
állomás környékén persze itt is több fa kidőlt, de nincsenek olyan összefüggő
területek letarolva, mint az alacsonyabban fekvő településeken. Ó- és
Újtátrafüred, valamint Tátralomnic ezzel szemben lehangoló képet mutat! Azt
hiszem, sokunk előtt ismert a Poprádot Ótátrafüreddel összekötő útvonal felső
része, ahol is egy hosszú, nyílegyenes, fenyvesekkel szegélyezett úton érhetünk
fel a Tátra körútra. A hosszú, nyílegyenes út megmaradt, de a fenyvesek… Már
több km távolságból láthatók Ótátrafüred épületei, a Grand Hotel, vagy a
Városháza, hogy a többiről ne is beszéljek. Ugyanez a látvány fogad Tátralomnicon,
ahol már messziről látható a település fölötti dombon épült, eddig fákkal
eltakart Grand Hotel, úgy, ahogy a 100 évvel ezelőtti képeslapokon látható.
A vihar erejének csökkenésével egy időben,
már pénteken este megkezdődött a közlekedési útvonalak megtisztítása, de a
Csorbató – Podbanszkó közötti útszakasz még egy héttel a katasztrófa után is le
volt zárva. A Tátra körúton való utazás sajátos varázsát adó fenyőfák kidőltek,
kettétörtek, ezután észak felé a Magas-Tátra völgyei és csúcsai, dél felé pedig
az Alacsony-Tátra vonulata fogja betölteni a látóhatárt.
![]()
Erdőalja és Csorbató, valamint Ótátrafüred
és Tátralomnic között megsemmisült a legfontosabb helyi tömegközlekedési
eszköz, a Tátrai Villamos Vasút (TEŽ) vonalhálózata, a vasút áramellátását
biztosító felső vezetéket megszámlálhatatlan helyen leszakították a viharban
kidöntött, kettétörött fenyőfák, melyeknek vastag törzsei több helyen a síneket
és az oszlopokat is tönkretették. A népszerű „električka” teljes vonalának
helyreállítása a jelenlegi tervek szerint 2005. májusára várható. Szintén
jelentős károkat szenvedett a szokásos őszi karbantartás miatt a vihar idején
nem üzemelő tarajkai sikló, melynek kabinjait a nyílt pályán, az
állomásépületek közelében érte az orkán. Egy héttel a tragédia után még nem
lehetett tudni, hogy a kidőlt fák által eltorlaszolt sínpályán a december
19.-ére tervezett téli indítás megtörténik-e. Kisebb károkat szenvedett a
tátralomnici drótkötélpálya alsó, a „Start” nevű átszállóállomásig terjedő
szakasza, bár nem szakadt el a drótkötél, az első állapotfelmérések szerint az
oszlopok sem károsodtak. A drótkötélnek támaszkodó, megdőlt fenyőfák
eltávolítása után elvégzendő műszeres vizsgálatok elvégzése után derül csak ki,
hogy a „lanovka” az eredeti terveknek megfelelően december 19.-én ismét
beindul-e. A felső szakasz, valamint a Lomnici-csúcsra vivő drótkötélpálya nem
károsodott, ezeken a vonalakon a fenti időpontban megkezdődik a téli üzem.
Scheirich Lászlóval, a Tátrai Nemzeti Park
(TANAP) munkatársával Poprádon beszélgettem a természeti katasztrófáról, és
annak következményeiről. Érdeklődésemre elmondta, hogy ekkora pusztítást okozó
szélviharra nem emlékeznek a Nemzeti Park szakemberei, bár voltak hasonló, de
jóval kisebb területet érintő orkánerejű szélviharok a Magas-Tátrában. A
magashegyi menedékházak nem szenvedtek károkat, a menedékházak közül csupán a
Poprádi-tavi menedékházban rekedt néhány turista, akik pár nappal később, a
tóhoz vezető út megtisztítása után hagyhatták el a biztonságot nyújtó hegyi
szállót. Viszonylag gyorsan járhatóvá tették a Sziléziai-házhoz, a Zöld-tóhoz,
valamint a Tarajkára vezető utakat is, és folyamatosan dolgoznak a többi
turistaút járhatóvá tételén. Ugyanez a helyzet a sípályákkal, Csorbatón
november 27.-én ünnepélyesen megnyitották a síszezont, beindultak a felvonók,
és kitűnő minőségű hó várta itt a sízés szerelmeseit. A mentési munkálatokat
irányító válságstáb irányításával a közlekedési útvonalak szabaddá tétele után
elsőként a sípályákat, majd a jelzett turistautakat teszik szabaddá, hogy a
lehető leghamarabb megindulhasson a téli szezon a Magas-Tátra egész területén.
![]()
![]()
![]()
Az állatállományban okozott kárt jelenleg
még nehéz lenne felmérni. Scheirich László szerint az ebben az időszakban már
magasabban lévő területekre húzódott zergeállományt nem érintette az orkán. A
Tátra másik jellegzetes állata, a mormota ilyenkor már téli álmát alussza a
szintén magasabban fekvő területeken lévő, földalatti járataiban, tehát
vélhetően őket sem tizedelte meg a vihar. Veszélyeztetettek viszont a medvék,
amelyek szintén téli álmukat alusszák november végén, csakhogy ők az erdőkben,
kidőlt fák gyökerei alatt készítenek maguknak vackot. Őket tehát érinthette az
orkán, csakúgy, mint ahogy bizonyára érzékenyen érintette a madárvilágot is. A
kidőlt, kettétört fák között, a megtisztított erdőrészeken sétálva számtalan, a
szokottnál is több mókus látható, akik elpusztult életterüket, a fenyőfák
hosszú ágait keresik, mindhiába.
A természeti katasztrófa másnapján
megindultak a találgatások a Magas-Tátra jövőjével kapcsolatban. Mint
köztudott, a hegység területe Nemzeti Park, és mint ilyen területet, szigorú
szabályok védik, amelyek eddig gátat szabtak az urbanizációs fejlesztéseknek.
Most, a természet által elvégzett erdőirtás után, rögtön felerősödtek azok a
törekvések, hogy fejlesszék a Magas-Tátrát egy alpesi jellegű sí- és
turistaközponttá, hosszabb sípályákkal, több felvonóval, és minden olyannal
együtt, ami ehhez tartozik. A környezetvédők természetesen ellenzik az ilyen
törekvéseket, így erősen kérdéses a hegység jövője. Leginkább egy
kompromisszumos megoldás lehetősége látszik kibontakozni, amelynek a
megvalósításához azonban még sok-sok tárgyalásra, egyeztetésre lesz szükség az
érintettek között. Mi, a Magas-Tátrát szerető és féltő turisták bízzunk abban,
hogy ha a mi életünkben már soha nem is fogjuk olyannak látni a hegységet, mint
amilyen november 19.-e előtt volt, de ésszerű kompromisszumok után, egy
természeti katasztrófa következtében kialakult kényszerhelyzetben mindenki
számára megnyugtató megoldás születik. Rajtunk is múlik, hogy ez a csodálatos
hegység ne veszítse el varázsát, ne veszítse el visszatérő látogatóit, sőt, ha
lehet, még több embert érintsen meg páratlan szépségével, levegőjével, hatalmas
csúcsaival és zöldellő völgyeivel egyaránt!
Lejegyezte: Nagy Árpád; Fotók: NÁ; lesytanap.sk;