A Nagy-Menguszfalvi csúcs (régebbi
nevén Chałubiński-csúcs, szlovákul Veľký
Mengusovský štít, lengyelül Mięguszowiecki Szczyt, németül Grosse Mengsdorfer
Spitze) a Menguszfalvi-gerinc legmagasabb kiemelkedése. Két orma van: a
nyugat főorom és a kevéssel alacsonyabb keleti mellékorom, közöttük található a
sekély Nagy-Menguszfalvi-oromrés. Különösen északról igen impozáns, ahol több
mint 1000 méternyire emelkedik a Halastó víztükre felett, de délről, a Hincó-tó
katlanából is igen hatalmasnak mutatkozik tömör alakja. Szomszédjai: délkeletre
a Középső-Menguszfalvi-csúcs, északnyugatra a Csubrina. Előbbitől a
Chałubiński-csorba, utóbbitól a Hincói-hágó választja el.
A Nagy-Menguszfalvi-csúcs hegymászó
szempontból egyike a Tátra legérdekesebb ormainak. Még legkönnyebb útjait is
igen érdekessé teszi az útvonal szövevényessége, míg gerincei és falai a
legszebb és legnagyszerűbb vállalkozások közé tartoznak. Első megmászója Ludwik
Chałubiński – Wojciech Roj és Maciej Sieczka vezetőkkel 1877. június 28-án.
A három Menguszfalvi-csúcs közül a
legkönnyebben a Keleti-Menguszfalvi-csúcs (Východný Mengusovský štít) mászható
meg, amely a Keleti-Menguszfalvi-csorba (DK) és a Vadorzó-hágó (ÉNy) között
emelkedik. Északnyugati gerincéből a Vadorzó-hágó fölött egy jellegzetes
tornyocska – a Chłopek (Parasztocska) – nő ki. A csúcsból ÉK felé egy meredek
oldalgerinc indul ki, amely kb. 250 m magas fallal törik le a Tengerszemhez, északi
falából pedig rövid oldalgerinc húzódik a Tengerszem katlana felé előretolt Vadorzó-kilátóig
(Kazalnica 2159 m.) A gerinc itt kb. 500 m magas, rendkívül meredek ÉK-i fallal
törik le a Tengerszemhez. A két gerinc között a lengyelek által „Sanktuarium”-nak
(Szentélynek) nevezett, alul meredeken letörő horpadás található.
