A világ legkisebb magashegysége, mégis
vadregényes és tekintélyt parancsoló. Könnyű a rabjává válni, én magam például
évről évre visszajárok az ormaira, hogy minduntalan átélhessem azt a
felszabadító hegyi élményt, amelyben egyszerre van jelen a vadon szépsége és
erőt próbáló, szigorú zordsága. Könnyű túrát tettünk a Magas-Tátrában.
A Magas-Tátra több okból is szerencsés
választás a kezdő, illetve a magyar turisták számára. Több könnyen megmászható
csúcsot is találunk a hegységben, melyek az önbizalom növelése mellett igazi
hegymászókalandot és csipkézett bérckoronás panorámát tartogatnak, ugyanakkor
úton-útfélen olyan történelmi emlékekkel találkozhatunk, melyek a hazai
természetjárás kezdetét, egyben hőskorát idézik. Az időjárás errefelé
meglehetősen kiszámíthatatlan, ami nem feltétlenül rossz dolog. Előfordulhat,
hogy utunk során egyszerre van részünk télben és nyárban, ködben és
panorámában, de éppen ezek összessége adja az igazi magashegyi túraélményt,
pláne, ha sikerrel vesszük az esetleges akadályokat.
![]()
Ez alkalommal rövid, nem túl megerőltető túra
keretében fedeztük fel a Menguszfalvi-völgyet útitársaimmal, akik most
először jártak a Tátra fenséges bércein. A környék szerelmeseként külön
lelkesített, hogy én is hozzájárulhatok ahhoz, hogy megismerjék és megszeressék
ezt a csodálatos vidéket. A túrát a tátrai villamosvasút Poprádi-tó
megállójától indítottuk, ahonnan az aszfaltcsíkon kanyarogva vettük be magunkat
a kezdetben foghíjas fenyőerdőbe. Sajnos ezen a szakaszon – csakúgy, mint a
Tátra más részén – nyomasztó látványt nyújtanak a 2004-es szélvihar, valamint
az azóta elharapódzó fabetegségek okozta károk. Öröm az ürömben, hogy a
pusztulás következtében már messziről ráláthatunk a csodás hegyekre. A
hósapkás csúcsok kék háttérben és szikrázó napsütésben meredeztek a nem is oly
messzi távolban.
