150 évvel ezelőtt, 1868. augusztus
23-án Szepesváralján született Hoepfner Guidó Kornél (1868-1945) építész. A
lőcsei reáliskola elvégzése után egyetemi tanulmányait 1886-ban a budapesti
Műegyetem gépészmérnöki karán kezdte. Egy év után átlépett az építészeti karra,
ahol 1891-ben fejezte be tanulmányait, majd Budapesten telepedett le. 1891-től
mérnök-gyakornokként a MÁV magasépítési részlegénél kezdte pályafutását. Itt
tervezte a temesvári vasútállomást és az államvasutak ezredéves kiállítását.
1893-ban megnyerte a szabadkai Szent Rókus r.k. templom pályázatát. A
századforduló táján Hauszmann Alajos műtermében dolgozott a budai királyi vár
átépítési és bővítési tervein. Ezért a munkájáért kapta meg Ferenc Józseftől
1906-ban a Ferenc József-rend lovagkeresztjét. A gyerekek védelméért és az első
balatoni gyermekszanatórium építéséért az uralkodó 1912-ben királyi tanácsossá
nevezte ki.
A háború után tagja volt többek
között a Mérnöki Tanácsnak, az Országos Irodalmi és Művészeti Tanácsnak,
1929-ben a Magyar Mérnök és Építész Egylet alelnöke, 1932-től a magyar
parlament felsőházi tagja lett. 1945. február 26-án, a II. világháború
utolsó napjaiban, Budapesten hunyt el.
A legjelentősebb magas-tátrai
megrendelései – az ótátrafüredi Grand Hotel a tátralomnici Palota Szálló és a
Csorbatói Nagyszálló – a építészeti és
urbanisztikai értékek mellett egy új minőségi szintet hoztak magukkal a
szállodai szolgáltatások terén. A kivételesség igénye nemcsak a belső
berendezés luxusában jelenik meg, hanem a szálloda műszaki felszerelésében is.
Az angol befolyás megnyilvánult a villák térbeli alakításában is, pl. a
századforduló idejében közkedvelt hallos elrendezésben – Bayer villa (Budapest),
József főherceg szálloda (Herkulesfürdő).
A szecesszió késői geometrikus
fázisát az ő művében egy budapesti bérház (Krúdy utca 12) és a Viktória
Biztosító Társaság palotája (Budapest, Károly körút 3.) képviseli. A
geometrikus szecesszió budapesti változata megnyilvánult az Eisele-villa
(Budapest, Benczúr utca 46.) külsejében. Ez a tendencia nyilvánult meg a
Horánszky utcai bérház díszítésében is.
Hoepfner egész életében figyelemmel
követte az építészet fejlődését és nyitott volt az új irányzatok felé; a késői
historizmusból kiindulva később különböző szecessziós, ill. funkcionalista
épületeket is tervezett.
