Kevés olyan magashegyi túracélpont van a Magas-Tátrában,
amely annyira kiesik a turisták látóköréből, mint a Lorenz-hágó (2314 m). Talán
azért, mert ez egy olyan útvonal, ahol nincs menedékház, melyben az egész napos
túra során megpihenhetünk és felfrissülhetünk. Vagy pedig azért, mert ez az
útvonal nem vezet fel egyetlen csúcsra sem. Ezen a túrán általában kevés
turistával találkozunk, de minél kevesebben vagyunk, annál inkább élvezhetjük
az érintetlen tátrai természettel való találkozást.
Malompataki-völgy (Mlynická dolina)
Hajnalban kellemes vonatozással kezdjük a napot a Zsolna –
Kassa (Žilina – Košice) között közlekedő gyorsvasút Csorbai (Śtrba) állomásáról
a Csorbai-tóhoz (Śtrbské pleso) közlekedő fogaskerekűn. Az állomástól kissé
jobbra indulunk az úton, majd a tavat megkerülve a síugrósáncoknak is helyt adó
sportkomplexum felé vesszük az irányt. Itt kezdődik a sárga jelzésű turistaút,
melyet a nap folyamán végig követnünk kell. Ezen az egyirányú körtúrán megyünk
végig a Malompataki-völgyön, majd annak végén a Lorenz-hágón át jutunk el a
Furkota-völgybe, útvonalunktól függően akár egészen annak szájáig. Hét órás
túránk első része egy viszonylag forgalmas útvonalon vezet a Fátyol-vízesésig
(Vodopád Skok). Idáig kétirányú az útvonal, és a turistaútnak ez a része egész
évben járható, innen tovább azonban a téli zárlat miatt csak június 15-től
október 31-ig túrázhatunk. A Malompatak vize hatalmas gránit táblákon 25 méter
magasságból zuhan alá, kialakítva ezzel a Tátra egyik legnagyobb vízesését, a
Fátyol-vízesést, melyet láncok segítségével hagyunk magunk mögött. A vízesés
fölött szemünk elé tűnik a Felső-Fátyol-tó (Pleso nad Skokom), melynek
víztükrében a nyár folyamán gyönyörű virágok, köztük a sárga színben pompázó
pettyes tárnicsok látványában gyönyörködhetünk.
Lorenz-hágó (Bystré sedlo)
Mielőtt elérjük a Lorenz-hágót, meg kell másznunk egy
nagyobb sziklaküszöböt, amely mögött a jégkorszakból visszamaradt gleccserkatlanban
fekszik a Szentiványi-tó (Capie pleso), és valamivel feljebb a majdnem
szabályosan kör alakú Döller-tó (Okrúhle pleso). Itt már láthatjuk, hogy
varázslatos világba érkeztünk, melynek éles körvonalait az utolsó jégkorszak
végén felolvadó gleccserek alakították ki mintegy 10 000 évvel ezelőtt. A
katlanból több mint 200 méter szintkülönbségű nehéz, törmelékes, sziklás
talajon vezető kanyargós emelkedő vár ránk, majd az emelkedő végén láncok
segítségével egy keskeny hasadékhoz érkezünk, 2300 méter magasság fölé. Ez
tulajdonképpen az Elülső-Lorenz-rés (Bystré lávka), kicsit délre a tényleges
Lorenz-hágótól. Az eredeti nyomvonal a hágón át vezetett, a mállékony kőzet
miatt azonban 1993-től már a mai útvonalon lehet átjutni a Furkota-völgybe. A sziklás
gerincen a hágótól északra a Furkota-csúcs (Furkotský štít, 2404 m), míg délre
a Nagy-Szoliszkó (Veľký Solisko, 2413 m) csúcsa helyezkedik el, de nagyon szép
a kilátás a Szentiványi-tó felett a Csorbai-csúcsra (Štrbský štít, 2381 m), és
nyugat felé a Krivánra (Kriváń, 2494 m).
Furkota-völgy (Furkotská dolina)
Rövid pihenő után a Furkota-völgyben folytatjuk utunkat,
ahol elsőként a nyári napfényben csillogó víztükrű Wahlenberg-tavakon
(Wahlenbergove plesá) akad meg tekintetünk. A meredek, fárasztó, törmelékes
talajon történő ereszkedés közben csak biztos talajon megállva csodáljuk meg a
völgyre nyíló kilátást. A turistaút a Szoliszkó-gerinc (Soliskový hrebeň)
délnyugati lábánál található kék jelzésű turistaút elágazásához vezet. Innen a
sárga jelzésen tovább mehetünk egészen a piros jelzésű Felső turistaútig
(Tatranská Magistrála), amelyen aztán visszajuthatunk Csorbatóra. De tovább
mehetünk a kék jelzésen is, ezen kb. 15 perc alatt a Szoliszkó menedékházhoz
(Chata pod Soliskom) érkezünk, ahol aztán élvezhetjük a jól megérdemelt pihenés
perceit.
Elülső-Szoliszkó (Predné Solisko)
A Szoliszkó menedékháztól ülőszékes felvonóval lemehetünk a
Csorbai-tóhoz, amelyet előszeretettel vesznek igénybe a lustább turisták. Ezt
használva a túra végén villámgyorsan magunk mögött hagyjuk a kárpáti flóra és
fauna nyugodt, csendes, a gránitfalak árnyékában megbújó világát. Amennyiben
azonban van még erőnk és szabadidőnk, a menedékháztól a piros jelzésen kb. egy
óra alatt feljuthatunk az Elülső-Szoliszkó csúcsára. A csúcsra sziklás
szerpentin vezet, amelyet a nyári turistaszezonban turisták tömegei taposnak,
de már a menedékháztól is szemet gyönyörködtető kilátás nyílik az alattunk
elterülő tájra. A Csorbai-tóhoz tehát akár felvonóval, akár gyalog is
visszajuthatunk a sípálya mentén, utóbbi útvonal megtételéhez alig több mint
egy óra szükséges, és a nem túl sok látnivalóval kecsegtető kék jelzésű
turistautat kell követni.