![]()
130 évvel ezelőtt, 1888. március 8-án született dr. Vigyázó János
(1888-1962) jogász, aki 1910-ben Serényi Jenővel és Komarnicki
Gyulával jelentette meg a Budapesti Egyetemi Turista Egyesület (BETE) első
évkönyvét. Az évkönyv jövedelméből ugyancsak Serényivel és Komarnickivel
megalapította a Turistaság és Alpinizmus című folyóiratot, melynek
megszűnéséig (1935) felelős szerkesztője és kiadója volt. A Részletes Magyar
Útikalauzok sorozat életre hívója, szerkesztője, a megjelent 56 kötet közül
többnek társszerkesztője volt. Turista írásai a Turistaság és Alpinizmus,
Turista Közlöny, Egyetemi Lapok és az Élet hasábjain jelentek
meg, több térképet is tervezett.
1914-ben Budapesten jelent meg a Hefty Gyula Andorral közösen írott A
Magas-Tátra részletes kalauza c. háromkötetes turistakalauza, amelyet még két
alkalommal (1917-ben és 1931-ben) újból kiadtak. Különlegessége, hogy a
hegymászókalauzt mindhárom kiadáshoz dr. Komarnicki Gyula készítette. Ez a
kalauz a II. világháborúig, sőt még azután is fontos segítője volt a Tátrába
látogató honfitársainknak a hegységben történő eligazodásban.
Komarnicki Román, a BETE volt elnöke 1962. október 18-án a Farkasréti
temetőben ezekkel a szavakkal búcsúzott tőle: „Bár ő csak taposott utakon járt
a hegyekbe, oly érdemeket szerzett az alpinizmus terén, amelyek az elsők, az
élharcosok sorába emelik őt. Mert legyen az eszme bármilyen fennkölt, egy
gondolat bármilyen magasztos, terjedni, híveket szerezni csak úgy tud, ha
szárnyakat kap. A gondolat teste a betű, szárnya a sajtó. Tudták ezt azok a
fiatal egyetemi hegymászók, a magyar vezető nélküliek gárdája, amikor az ifjúság
merészségével elhatározták, hogy havonként megjelenő lapot indítanak az alpin
szép- és szakirodalom számára, hogy híveket szereznek az öncélú hegymászás, az
alpinizmus számára. Akkor két idősebb, tapasztalt barátunk mellé harmadik
szerkesztőnek az alig húsz éves Vigyázó Jánost szemelték ki. És ő, az ő
szervező képességével, kitartásával és gyakorlati érzékével oszloppá lett ennek
a lapnak, mely átélve Trianont, mindvégig európai színvonalon 25 éven át
szolgálta a turistaságot és az alpinizmus eszméit.
Ő volt egyike azon elsőknek is,
aki a turizmusban felismerte azokat az új feladatokat, amelyek elé Trianon
állított bennünket, hogy a megcsonkított ország új életre kelhessen, nagyrészt
az ő elgondolásából készültek – kitűnő szakemberek bevonásával – azok az úti
kalauzok és térképek, melyek a turisták figyelmét az ország eddig elhanyagolt
vidékeire irányították, és ezzel vérkeringést hoztak a csonka ország testébe.
Ez az értékes anyag időközben megsemmisült ugyan, de addigra már azok megtették
kötelességüket.
Ugyancsak az ő éles szeme látta
meg, hogy a Tátra és a Felvidék elvesztése után új munkaterületeket kell
keresni a turisztika és az alpinizmussal rokon sísport számára. Ő a Mátrában,
amely akkor még csak vadon és vadászterület volt, a Galyatetőt szemelte ki,
hogy ott menházat létesítsen. A területet ugyan egy fennkölt szellemű
főpap engedte át, de a menedékház létesítésének költségeit fáradhatatlan
utánjárással, nagyrészt társadalmi hozzájárulásból Ő teremtette elő. Hogy ez a
volt menház most már nem szolgálja többé az eredeti rendeltetését, az Ő
érdemeiből mit sem von le.
