A múlt héten a csodás Mátrai télben
tettem egy kört,
most hétvégén pedig menyasszonyommal a Tátra lábához utaztunk, hogy egy
nyugodt, csendes hétvégén töltődjünk fel egy kis karácsonyi szellemmel.
Ótátrafüredet (Stary Smokovec) vettük célba, vagyis pontosítok, mert a szállás
Tarajkán (Hrebienok) volt, ahová már külön lanovkával kell felmenni. Ez egy
medvelátott hely. De kezdjük az elején….
Februárban jártunk már Tarajkán és
mivel már a túraútvonalak nagy része zárva van, olyan helyet kerestünk, ahol
elég tág a lezáratlan rész. Nem terveztünk erős túrát, inkább pihenni mentünk
(amúgy is nagyon rövidek a nappalok) sétálni a hóban, betérni menedékházakba,
meg minden ehhez kapcsolódó hangulatos tevékenység…
És egy menedékházban is laktunk, bár
menedékháznak kicsit túlzás nevezni, inkább panziónak mondanám, a neve Bilikova
Chata. Ami vonzott benne, hogy Ótátrafüred felett helyezkedik el, ahonnan lanovkával
lehet elérni, vagy gyalog egy három kilométeres sétával. A parkolás ígérkezett
neccesnek, mert nem lehet felhajtani a szállóhoz, tehát kell egy parkoló három
napra, viszont minden parkoló fizetős, ráadásul ha az út mellett csak
leparkolsz, hogy fizeted ki a napidíjat, ha nem is vagy a közelben? Szerencsére
találtam megoldást, mégpedig a lanovka állomása mellett lévő új építésű
szálloda mélygarázsát. Becsekkoltuk a rendszámot, aztán vasárnap kifizettük az
automatánál. Olcsónak nem olcsó, de stresszmentes (meg nem találtam más
megoldást…)
Felfelé lanovkával utaztunk, ami
félóránként indul és van vagy öt perc a menetideje. Odafenn sajnos köd fogadott
minket. Februárban, mikor erre voltunk hasonló volt az időjárás, akkor is csak
egy pár percre oszlott el a pára, viszont ezzel mesés látvány tárult elénk. A
menedékház 1255 méteres magasságban áll a Tarpataki völgy felett, aminek a
másik oldalán a Lomnici csúcs emelkedik méltóságteljesen. Nos, a ködben csak a
rengeteg fenyő látszott, de azok is csak vagy 100 méteres mélységben. Sebaj,
lepakolás után egy rövidet még sétáltunk a közeli vízesésekhez.
