A Magas-Tátrában a Poprádi-tó közelében, az Oszterva sziklái
alatt található az 1934-ben létesített, a nagyközönség előtt 1940-ben
megnyitott Szimbolikus temető. A temető középpontjában álló kápolna körüli
sziklákon a Tátrában balesetet szenvedett és elhunyt hegymászók, turisták
emléktáblái vannak elhelyezve, de emellett a világ más magashegységeiben
elhunyt szlovák és lengyel hegymászók emléktáblái is megtalálhatók itt. A
Szimbolikus temető szikláin 2015 őszén 352 emléktáblán 492 áldozat neve
szerepelt, ezek között néhány magyar hangzású névvel is találkozhatunk. Ez
azonban nem jelenti azt, hogy csak ők szenvedtek halálos balesetet a Tátrában,
hiszen nem minden áldozatnak állítanak emléktáblát. A most kezdődő
cikksorozatban azokról a magyar hegymászókról, turistákról szeretnék néhány
mondatban megemlékezni, akiknek emléktáblája megtalálható a Szimbolikus
temetőben.
Szűtsy László (1918-1957)
Eléggé egyértelmű magyar név, róla azonban nem
sokat lehet tudni. Ami tudható, hogy a magyar nemzetiségű, Pozsonyban élő
Ladislav Szütsy 1957. július 8-án villámcsapás áldozata lett a Jég-völgyi-csúcson. Sem a Tátra-irodalomban, sem pedig
Neidenbach Ákos 2002-ben megjelent „Hegymászó balesetek” című könyvében nem
leltem nyomát. Ezúton is kérem a Tisztelt olvasót, ha bárki tud róla valamit,
küldje el nekem a www.magas-tatra.info weboldalon megtalálható elérhetőségemre.
Emléktábláján az alábbi felirat olvasható:
SZŰTSY LÁSZLÓ
1918-1957
Emlékeztetőként álljanak itt az 1919-ben eltűnt Teschler
Imre édesapja, dr. Teschler Antal örök érvényű, a ma útnak induló hegymászók,
turisták számára is megszívlelendő szavai, amelyeket fia emléktáblájának
elhelyezésekor mondott a Lengyel-nyeregben: „Szeresd a természetet, de szeresd
tulajdon, fiatal életedet is. Memento mori, ha merész sziklaösvényre lépsz,
nehogy örökre magához öleljen a völgy; az örökkévalóságból nincs visszatérés s
a kétségbeesett szülők mérhetetlen fájdalmára vajmi nehéz írt találni.”
Lejegyezte és fotó: Nagy Árpád
