A gyermekek igénylik a
biztonságot. Sajnos még ma is gyakran előfordul, hogy a szülők felelőtlen
magatartása a hegyekben veszélyezteti a gyermekük biztonságát. A turizmus
csodálatos sport, amely összehozza az egész családot, és segít építeni a
kapcsolatot a természettel. Mire kell figyelni, mielőtt túrázni indulunk a
gyerekekkel?
1. Az utasbiztosítás
nem felesleges luxus
A gyermekek általában
a túracsoport legkiszolgáltatottabb tagjai. Könnyen kiszáradhatnak, nincs
fejlett biztonságérzetük, nem túl előrelátóak, általában még nem eléggé fejlett
a mentális és fizikai állóképességük, a kisebb gyermekek nem tudják pontosan
körülírni, ha fájdalmat vagy fáradtságot éreznek. Túra közben bármi
megtörténhet, akár egy kisebb sérülésnek is olyan következményei lehetnek,
melyet hegyimentők nélkül nem tudunk megoldani. Éppen ezért ne becsüljük alá a
hegyi biztosítás jelentőségét. Ellenkező esetben a teljes mentési költséget,
beleértve akár a helikopter használatát is ki kell fizetnünk a Hegyi
Mentőszolgálat részére.
2. Tervezzük meg a
gyerekkel történő túrát
A tervezés már otthon
meg kell, hogy kezdődjön, és végső soron ez a siker kulcsa. Megfelelő
tervezéssel csökkentetjük a balesetek kockázatát és a kellemetlen helyzeteket.
A tervezés során a döntő tényező a túra hosszának és időtartamának
megválasztása, melyet a gyermekek életkorához, képességeikhez, igényeikhez kell
igazítani. A felmenetre (életkortól függően) a térképeken vagy kalauzokban
olvasható időkhöz képest számoljunk legalább másfélszeres időt, a visszaútra viszont
célszerű a szintidő kétszeresével számolni. Amikor gyerekkel tervezünk túrázni,
semmiképpen ne becsüljük le az alábbi tényezőket:
- a túra távja
- a túra
szintkülönbsége
- időjárás
- egészségi állapot és
motiváció
- szükség esetén lehetséges
menedék (menedékház, felvonó)
- szükség esetén
lejöveteli lehetőség (felvonó, fogaskerekű, stopolás)
- útba eső források,
ellátást biztosító menedékházak
- az útvonal nehézsége
- terepviszonyok az
időjárást, az évszakot, vagy a területen a közelmúltban történt természeti
katasztrófákat (kidőlt fák, lavina, földcsuszamlás) is figyelembe véve.
3. Motiváció
A kisgyermek csak
olyan dolgot szeret csinálni, ami őt boldoggá teszi. Egy családi túrát nem
lehet szülői utasításra végrehajtani. Egy gyermeknek soha nincs ereje a
túrához, és ne várjuk tőle, hogy a helyszínre megérkezve azonnal mindenért
lelkesedni fog. A szülőknek a gyerekek miatt kell menni a hegyekbe, és nem
fordítva. A sikeres túra elengedhetetlen feltétel a megfelelő motiváció. Néha
elég a szomszéd gyerekét magunkkal vinni, és a gyerekkel való túra máris nem
lesz büntetés. Ha nincs ilyen lehetőségünk, akkor keressünk az útvonalon vagy a
menedékházakban a gyerek számára érdekes meglepetéseket. Vigyünk magunkkal egy
kis pecsételő füzetet, amelybe a gyerekek összegyűjthetik a menedékházak,
felvonók pecsétjeit. De a gyerekek mindennél jobban szeretik a meséket és a
titokzatos történeteket. Ha a túrát megelőző este, otthon valami érdekes
történettel felkeltjük az érdeklődésüket, akkor a túra szinte biztos, hogy zökkenőmentesen
fog lezajlani. Mindig vigyük magunkkal a kisgyermekek kedvenc játékait, ami a
túra során a szövetségesévé válik.
![]()
4. Időjárás
előrejelzés
Az időjárás az egyik
legkockázatosabb tényező a hegyekben. Túra előtt tájékozódjunk annak a régiónak
az aktuális időjárási viszonyairól, ahol túrázni szeretnénk. Nyári időszakban
számoljunk a viharokkal, ezért érdemes korán elindulni. Télen tájékozódjunk az
aktuális lavinahelyzetről. A túra során kövessük figyelemmel az időjárás
változásait. Ha megnövekszik a felhőzet, ha hirtelen változik a szél iránya és
erőssége, vagy köd ereszkedik ránk, érdemes lerövidíteni a túrát. Az
előrejelzések alapján fel lehet készülni a túrán ránk váró körülményekre –
fagy, csapadék, forróság, szél, és így tovább. Ha magashegyekbe indulunk, és
nem rendelkezünk hágóvassal, a gyerekekkel ne keresztezzük a nyári hómezőket –
ezek nyáron különösen veszélyesek lehetnek.
5. Tájékozódás
Szükséges a térkép
használatának ismerete. Ne feledjük, hogy a GPS és az okostelefonunk
akkumulátorának üzemideje véges, ezért gyakoroljuk a természetben történő
tájékozódást. Keressük meg a táj különböző elemeit, és gondoljunk rájuk úgy,
mint tereptárgyakra. Ezeket ismertessük meg a gyerekekkel is. Az ismeretlen
környezetben történő eltévedés könnyen végzetes következményekkel járhat.
6. Ruházat, lábbeli
felszerelés
Ne becsüljük alá sem
saját, sem gyermekünk túracipőjének minőségét. Mindig tartsunk magunknál
tartalék öltözetet. Ha rendszeresen járunk a hegyekbe, érdemes befektetni
pehelyruházatba. A vékony tollkabát és mellény könnyebb és melegebb is, mint a
hagyományos kabátok. A hátihordozóban szállított kisgyermek lábára nyári
időszakban is adjunk meleg, tollal vagy szőrmével bélelt lábbelit. Nyáron se
felejtsük otthon a sapkát, kesztyűt, vékony széldzsekit, esőkabátot, és
sapkával, szemüveggel és krémekkel gondoskodjunk a napsugárzás elleni
védelemről. Gyerekhordozó használata esetén legyen készenlétben a hátihordozóra
való esőhuzat. Ha a gyerek elalszik a hordozóban, védjük őt (pl. pelenkával) a
napsugárzástól. Amennyiben kerékpártúrán veszünk részt, a gyerekre is adjunk
védősisakot.
7. Szintkülönbség
A magasság
növekedésével párhuzamosan csökken a légnyomás. 2500 méteres magasság felett a
levegő már olyan ritka, hogy hosszabb tartózkodás esetén nem kívánt reakciókat
okozhat a gyermek szervezetében. 8 évnél fiatalabb gyermek esetében legyünk
különösen óvatosak a 2500 méternél magasabban fekvő menedékházakban töltött
éjszakákon. A fejfájás megakadályozása érdekében a következő alvást max.
300-600 méterrel magasabban tervezzék, mint az előzőt.
A felvonóval vagy
autóval történő gyors feljutás 2500 méter fölé bármilyen korú egészséges
gyermeknek, még a kisgyermeknek sem okozhat problémát. 3 éven aluli gyermekkel
hosszabb ideig 2500 méter felett
tartózkodni, különösen abban a magasságban éjszakázni erősen
ellenjavallt. Amennyiben a tartózkodás vagy az ott alvás elkerülhetetlen, a
gyermekkel akklimatizálódni szükséges.
8. Elsősegély
Az egy évesnél idősebb
gyermekek esetében a leggyakoribb halálok valamilyen sérülés elszenvedése.
Ennek fiúk esetében kétszer nagyobb a kockázata, mint a lányoknál. Valamilyen
váratlan helyzetbe kerülve legjobb, ha arra fizikailag és mentálisan is
felkészültek vagyunk. Alapvető felszerelés kell hogy legyen az
elsősegély-készlet, a töltött mobiltelefon, valamint az alapvető
elsősegélynyújtási ismeretek megléte. Súlyos sérülés, kimerültség vagy
eltévedés esetén hívjuk a hegyimentőket a következő számokon:
+421 18 300 –
Hegyi Mentőszolgálat (Szlovákia)
+48 601 100 300
– Tátrai Önkéntes Mentőszolgálat (Lengyelország)
112 – egységes európai
uniós segélyhívó szám.
Egynapos kirándulás
esetén az elsősegély felszerelésünknek minimum az alábbiakat kell tartalmazni
(a gyógyszereket csak a gyermekorvossal történt előzetes konzultációt követően
szerezzük be):
- Steril kötszerek,
géz, kendő, ragtapasz, fertőtlenítő oldat, olló, kés.
- Allergiás reakciók
ellen védő gyógyszerek – gyerekeknek pl. Fenistil.
- Fájdalomcsillapító –
gyerekeknek pl. Nurofen.
- Fertőtlenítő és
öblítő szemcsepp – gyerekeknek pl.
- Emésztési zavarok
esetén alkalmazható gyógyszerek.
9. Étkezés és
rendszeres folyadékfogyasztás
A gyermek túra közben
könnyen kiszáradhat, miközben ennek ő maga nincs is tudatában. A túrára mindig
vigyünk magunkkal elegendő mennyiségű vizet (1-2 liter személyenként), és
rendszersen itassuk a gyerekeket. A szomjat sokkal jobban oltja a tiszta víz,
mint a cukros üdítők, pl. a cola. Kerüljük azokból a hegyi patakokból történő
folyadékpótlást, amelyek menedékházak alatt találhatók.
Étkezéshez ideális a
szendvics, a teljes kiőrlésű gabonából készült élelmiszerek és a gyümölcs.
Kisebb éhségérzet leküzdésére tökéletesen alkalmasak a diófélék, a szárított
gyümölcsök és a teljes kiőrlésű kekszek. Édességet csak mint pici extrát
vigyünk magunkkal, mivel ezek csak rövid távon biztosítanak kellő energiát.
Kisgyermekek részére vigyünk magunkkal a kedvenc pépes ételükből.
10. Állóképesség és
túlzott ambíció
Mielőtt elindulunk,
érdemes végiggondolni, mire vállalkozunk. Egy egész napos túra gyermekkel a
hátunkon nem kis önmegtartóztatást és megfelelő kondíciót igényel. A hátunkon
cipelt súly ilyenkor elérheti a 20 kg-ot. Idősebb gyermekek elé sem állítsunk
elérhetetlen célokat, semmi esetre sem becsüljük túl saját gyermekünk
képességeit csak azért, mert a szomszéd kislány feltöltött magáról egy fotót a
Tengerszem-csúcson. Ha a gyerekeket rendszeresen számukra elérhető, ésszerűen
kiválasztott helyekre visszük túrázni, akkor vágyni fognak rá, ellenkező,
esetben viszont a kirándulás gondolata is undort válthat ki belőlük. Amikor
feljutunk velük a csúcsra, tudatosítsuk bennük, hogy az ereszkedés, a túra
nehezebb része még hátravan. A legtöbb baleset a visszaúton történik, amikor az
ember már fáradtabb és csökken a koncentráció. Ezért csak olyan túrákat
tervezzünk a gyerekekkel, amelyekről lesz erejük visszatérni.
Amennyiben menet
közben bármilyen váratlan esemény miatt kétség merül fel a túra sikeres
teljesítését illetően, inkább forduljunk vissza!
