A Szimbolikus temető magyar emléktáblái – Antal Péter „Bütyök” Hír

Nagy Árpád
Nagy Árpád
2017/05/11
Hirdetés
A Magas-Tátrában a Poprádi-tó közelében, az Oszterva sziklái alatt található az 1934-ben létesített, a nagyközönség előtt 1940-ben megnyitott Szimbolikus temető. A temető középpontjában álló kápolna körüli sziklákon a Tátrában balesetet szenvedett és elhunyt hegymászók, turisták emléktáblái vannak elhelyezve, de emellett a világ más magashegységeiben elhunyt szlovák és lengyel hegymászók emléktáblái is megtalálhatók itt. A Szimbolikus temető szikláin 2015 őszén 352 emléktáblán 492 áldozat neve szerepelt, ezek között néhány magyar hangzású névvel is találkozhatunk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy csak ők szenvedtek halálos balesetet a Tátrában, hiszen nem minden áldozatnak állítanak emléktáblát. A most kezdődő cikksorozatban azokról a magyar hegymászókról, turistákról szeretnék néhány mondatban megemlékezni, akiknek emléktáblája megtalálható a Szimbolikus temetőben.

Antal Péter „Bütyök” (1977-2001)
Időrendi sorrendben az utolsó, és remélhetőleg még sokáig az utolsó is marad a székesfehérvári Antal Péter, közismert nevén „Bütyök” emléktáblája. Antal Péter 2001. augusztus 10-én szenvedett balesetet a Nagy-Tarpataki-völgyben levő Hegyes-torony megmászása utáni ereszkedést követően, ahol egy a kötél lehúzása során kilazult és lehullott, kb. 50x50 cm-es szikla találta el. Azonnal eszméletét vesztette, és bár gyorsan érkezett a segítség, a közben elromlott időben helikopteres segítségnyújtásra nem volt lehetőség. A hegyi mentők és az orvos is csak gyalogosan jutottak el a baleset helyszínére, és ugyancsak gyalogosan kezdték meg a sérült leszállítását, előbb a Hosszú-tavi menedékházhoz, majd miután a helikopter továbbra sem tudott felszállni, ezért szintén gyalogosan tovább, a Tarajka felé. Az eszméletlen hegymászót vállukon cipelő hegyi mentőket kísérő orvos a hajnali órákban észlelte, hogy Péter nem lélegzik. Az azonnali újjáélesztési kísérlet ellenére Antal Péter a gyalogos mentés közben, másnap hajnalban a Hosszú-tavi menedékház és a Tarajka között életét vesztette. Az este hat óra körül bekövetkezett balesetet követően a viharos időben történő mentést követően a hegyi mentők másnap reggel 5 óra körül érkeztek meg Antal Péter holttestével a Tarajkára. Bronz emléktábláját a Székesfehérvári Hegymászó Sportklub készíttette, különlegessége, hogy a baleset helyszínét és módját szlovák nyelven olvashatjuk. Az emléktábla szövege az alábbi:

ANTAL PÉTER
BÜTYÖK
SZÉKESFEHÉRVÁR
1977. VII. 13.
Po úspešnom zostupe
z Ostrého štítu zranený
padajúcim kameňom, skonal
vo Veľkej Studenej doline
2001. VIII. 11.
SzHSK

Emlékeztetőként álljanak itt az 1919-ben eltűnt Teschler Imre édesapja, dr. Teschler Antal örök érvényű, a ma útnak induló hegymászók, turisták számára is megszívlelendő szavai, amelyeket fia emléktáblájának elhelyezésekor mondott a Lengyel-nyeregben: „Szeresd a természetet, de szeresd tulajdon, fiatal életedet is. Memento mori, ha merész sziklaösvényre lépsz, nehogy örökre magához öleljen a völgy; az örökkévalóságból nincs visszatérés s a kétségbeesett szülők mérhetetlen fájdalmára vajmi nehéz írt találni.”

Lejegyezte és fotó: Nagy Árpád
Hirdetés