A Magas-Tátrában a Poprádi-tó közelében, az Oszterva sziklái
alatt található az 1934-ben létesített, a nagyközönség előtt 1940-ben
megnyitott Szimbolikus temető. A temető középpontjában álló kápolna körüli
sziklákon a Tátrában balesetet szenvedett és elhunyt hegymászók, turisták
emléktáblái vannak elhelyezve, de emellett a világ más magashegységeiben
elhunyt szlovák és lengyel hegymászók emléktáblái is megtalálhatók itt. A
Szimbolikus temető szikláin 2015 őszén 352 emléktáblán 492 áldozat neve
szerepelt, ezek között néhány magyar hangzású névvel is találkozhatunk. Ez
azonban nem jelenti azt, hogy csak ők szenvedtek halálos balesetet a Tátrában,
hiszen nem minden áldozatnak állítanak emléktáblát. A most kezdődő
cikksorozatban azokról a magyar hegymászókról, turistákról szeretnék néhány
mondatban megemlékezni, akiknek emléktáblája megtalálható a Szimbolikus
temetőben.
Antal Péter „Bütyök” (1977-2001)
![]()
Időrendi sorrendben az utolsó, és remélhetőleg még sokáig az
utolsó is marad a székesfehérvári Antal Péter, közismert nevén „Bütyök”
emléktáblája. Antal Péter 2001. augusztus 10-én szenvedett balesetet a
Nagy-Tarpataki-völgyben levő Hegyes-torony megmászása utáni ereszkedést
követően, ahol egy a kötél lehúzása során kilazult és lehullott, kb. 50x50
cm-es szikla találta el. Azonnal eszméletét vesztette, és bár gyorsan érkezett
a segítség, a közben elromlott időben helikopteres segítségnyújtásra nem volt
lehetőség. A hegyi mentők és az orvos is csak gyalogosan jutottak el a baleset
helyszínére, és ugyancsak gyalogosan kezdték meg a sérült leszállítását, előbb
a Hosszú-tavi menedékházhoz, majd miután a helikopter továbbra sem tudott
felszállni, ezért szintén gyalogosan tovább, a Tarajka felé. Az eszméletlen
hegymászót vállukon cipelő hegyi mentőket kísérő orvos a hajnali órákban
észlelte, hogy Péter nem lélegzik. Az azonnali újjáélesztési kísérlet ellenére
Antal Péter a gyalogos mentés közben, másnap hajnalban a Hosszú-tavi menedékház
és a Tarajka között életét vesztette. Az este hat óra körül bekövetkezett
balesetet követően a viharos időben történő mentést követően a hegyi mentők
másnap reggel 5 óra körül érkeztek meg Antal Péter holttestével a Tarajkára.
Bronz emléktábláját a Székesfehérvári Hegymászó Sportklub készíttette,
különlegessége, hogy a baleset helyszínét és módját szlovák nyelven
olvashatjuk. Az emléktábla szövege az alábbi:
ANTAL PÉTER
BÜTYÖK
SZÉKESFEHÉRVÁR
1977. VII. 13.
Po úspešnom zostupe
z Ostrého štítu
zranený
padajúcim kameňom,
skonal
vo Veľkej Studenej
doline
2001. VIII. 11.
SzHSK
Emlékeztetőként álljanak itt az 1919-ben eltűnt Teschler
Imre édesapja, dr. Teschler Antal örök érvényű, a ma útnak induló hegymászók,
turisták számára is megszívlelendő szavai, amelyeket fia emléktáblájának
elhelyezésekor mondott a Lengyel-nyeregben: „Szeresd a természetet, de szeresd
tulajdon, fiatal életedet is. Memento mori, ha merész sziklaösvényre lépsz,
nehogy örökre magához öleljen a völgy; az örökkévalóságból nincs visszatérés s
a kétségbeesett szülők mérhetetlen fájdalmára vajmi nehéz írt találni.”
Lejegyezte és fotó: Nagy Árpád
