A
legendás Kő menedékház ma már kétségtelenül szorosan hozzátartozik a Chopok
fenséges csúcsához. Eszmei értéke évről évre nő, ellentétben környezetével, melynek
értéke csak pénzben kifejezve nevezhető növekvőnek… Az egész valamikor 1950
körül kezdődött, amikor a menedékház a felvonót építő munkások szállásaként
szolgált. A 60-as években bővítették ki az étkezővel, amelyet a mai napig
használnak. Az épületet azokban az években leginkább a turistautakat kiépítő
főiskolások, egyetemisták használták. Az 1980-as években az Interhotel
szállodalánccal kötött együttműködés keretében főleg a téli szezonban
használták. A 90-es években nem kerülte el a bezárást, de 1996 májusától a mai
napig stabilan működik, ma már szerencsére egész évben. A Chopok alatt talán a
90-es éveket lehet a legviharosabb időszaknak tekinteni, mára legendássá vált
felejthetetlen történeketekkel. 2004-ben egy nagy vihar levitte a ház tetőzetét,
melyet gyorsan sikerült pótolni, majd két évvel később kialakították a mai
padlásteret a közös hálóteremmel, melyben 25 főnek tudnak szállást biztosítani.
A
menedékház napjainkban leginkább mint „lunch bar” ismert, az állandó kínálatból
soha nem hiányozhat a káposztaleves (kapustová polievka) a pörkölt knédlivel (guláš
s knedľou) és a gőzgombóc (parené buchty), valamint a napi ajánlatok – a rizotto,
a spagetti és mások. Az adagok a menedékházba gyakran betérő (és nagyon éhes…)
síelők igényeihez vannak szabva, az édesszájúaknak a fentieken kívül kézzel
készített rétest és időnként morva süteményt kínálnak. Az italok közül nem
hiányozhat a gyógynövényekből készült tea, valamint a helyi specialitás, a „Fajka”
mormotatej (Fajka volt egykor a menedékház bérlője, aki azzal kápráztatta el a női
vendégeket, hogy megfejte a mormotákat, és a tejükből erős italt állított elő...).
A
Kő menedékház napjainkban ma a Chopok csúcsa közelében a legnépszerűbb célpontnak
számít, melynek eddig sikerült elkerülni a túlzott anyagi szempontokat, és a
mai napig sikerült fenntartani egy magashegyi menedékház hamisítatlan hangulatát.
Az ide érkezőknek azonban azzal is tisztában kell lenniük, hogy nem a Grand
Hotelba érkeznek, bár ezzel a látogatók többsége számára teljesen nyilvánvaló.
Na és a kilátás… De vigyázzunk az poharazgatással, hiszen ilyenkor télen gyorsan
sötétedik, és a hálóteremben általában gyorsan elfogynak a férőhelyek, és a
lefelé vezető úttal csak síléccel lehet megbirkózni…
