260 évvel ezelőtt, 1757. február
3-án született Kitaibel Pál (1757-1817) egyetemi tanár, az egyik legnevesebb
magyar botanikus, a magyar flóra legnagyobb úttörő kutatója és feltárója.
1792-1816 között Erdély kivételével egész Magyarországot beutazta, miközben kb.
20.000 km-nyi utat tett meg a Kárpát-medencében, és begyűjtötte az ország
flóráját. A XVIII. század végén járt a Tátrában, 1795-ben Mauksch Tamással
együtt elsősorban a hegység nyugati részein végzett kutatásokat a Tátra
növényvilágának megismerése céljából. Utazásainak és kutatásainak tapasztalatait
a Bécsben, 1799-1812 között „Descriptiones
et icones plantarum rariorum Hungariae” (Magyarország ritka növényeinek leírása
és képei) c. latin nyelven megjelent művében adta közre, melynek három díszes
kötetét 280 színes rézmetszettel illusztrálta.
Kitaibel Pál nevét a
Nagy-Tarpataki-völgyben, a Vadorzó-lapályon található Kitaibel-tavak (Sesterské
plesá), másik ismert nevükön Testvér-tavak három apró tavacskából álló
csoportja őrzi.
