A Lomnici-csúcsra közlekedő felvonó meglepte a világot Hír
Nagy Árpád
2016/12/23
Hirdetés
A Kő-pataki-tóhoz és a
Lomnici-csúcsra vezető kötélpálya iránt úgy télen, mint nyáron, mindig nagy
volt az érdeklődés. Az emberek szívesen álltak sorba akár reggel héttől is
jegyekért, helyjegyrendszer működött. Építése presztízskérdés volt, a modern és
haladó Csehszlovákia bizonyítéka. A kiemelkedő technikai alkotásnak saját
korában nem volt párja, 1965-ig a világon egyedülállónak számított. A
kötélpálya építése, amelyet eleinte csak az obszervatórium munkatársai és
gazdag turisták használhattak, 1935-ben kezdődött. Eredetileg egy olyan
kötélpályát terveztek, amely a turistákat a Gerlachfalvi-csúcsra, a Tátra
legmagasabb csúcsára szállította volna. Ez azonban a múlt század negyvenes
éveiben technikailag nem volt lehetséges. Ellenezte ezt a tátralomnici fürdők
akkori igazgatója, Juraj Országh is, aki nyilvánosan a Lomnici-csúcsra vezető
kötélpályát támogatta. Valószínűleg ezzel fürdővendégeinek akart egy
egyedülálló attrakciót kínálni, akik nem voltak tapasztalt turisták. Mint
befolyásos, a legmagasabb politikai körökkel kapcsolatban álló ember elérte,
hogy a kormány 1934-ben rendeletben döntött a Lomnici-csúcsra vezető állami
forrásokból finanszírozott kötélpálya építéséről. Országh oldalán állt például
a későbbi miniszterelnök, Milan Hodža is, akinek Tátralomnicon volt villája,
vagy az egészségügyi miniszter Vavro Šrobár is. „Az építkezést személyesen
támogatta bátyja, Jozef Országh akkori vidékügyi miniszter is,” – mondja Radoslav
Ragač, a Szlovák Nemzeti Archívum munkatársa. A tervet végül is a Pozsonyi
Területi Hivatal valósította meg. A kötélpálya építésére 1935. július 18.-án írtak
ki versenytárgyalást, a győztest, František Wiesner cégét Chrudim-ból
augusztusban hirdették ki.
Kiszálltak már a
startnál
A technikailag
páratlan mérnöki művet, amely azonnal néhány világrekord birtokosa lett, a
külföldi szakemberek is megcsodálták. Ez lett a leghosszabb átszállás nélküli
kötélpálya (4120 m), két szomszédos oszlop közötti legnagyobb fesztávval (1744
m, Kő-pataki tó – Lomnici-csúcs), korának leggyorsabb kötélpályája (6 m/s),
amely a legnagyobb relatív magasságot hidalja át (1736 m).
„Az állomások, az
építési projektek és technikai részletek tervezője a híres építész Dušan
Jurkovič volt” mondja Tomáš Bujna építész, aki blogot vezet (tatryblog.sk) a
magas-tátrai építészet történetéről. Terveinek módosítását – mint például a Kő-pataki-tó
állomásnál szálloda hozzáépítése – nehezen viselte, nem is tetszett neki.
Az extrém hosszúságú –
több mint hat kilométer – pályát két szakaszra kellet felosztani négy
állomással. A Grandhotel Praha mögötti völgyállomásból a Kő-pataki-tóhoz vezetett
a pálya, a Start közbenső állomással, és Kő-pataki-tótól folytatódott a
Lomnici-csúcsra. Az alsó szakaszon 1937. december 22-én indult meg a forgalom, a Kő-pataki-tótól a csúcsra vezető felvonó 1941. december 19-én kezdte meg a menetrend
szerinti működését. Az alsó szakasz régi felvonójának működését nem megfelelő technikai állapota miatt 1999-ben beszüntettek. „A közismert Cesta k lanovke (Út a lanovkához) című
könyv szerzői, Kukučía, Szojka és Pajdlhauser írják, hogy a háború előtti
években a jegyárak igen magasak voltak, az utazást nem mindenki engedhette meg
magának” – mondja Andrej Bisták a lanovki.sk
portáltól.
„Az akkori tarifáknak
köszönhetően sok látogató számára az utazás már a Štart közbenső állomásnál
befejeződött. Ez a pálya közepénél helyezkedett el, Tátralomnic és a Kő-pataki
tó között. Turisztikai szempontból semmi érdekesség nem volt itt, az állomás
megépítése azon a helyen technikai szükségszerűség volt.” Elnevezése nem a
kötélpálya indulásával függött össze, hanem azzal, hogy azon a helyen épült,
ahonnan az egykori bobpálya indult. A negyvenes években a kötélpályát – amely
1941-ben kezdte meg működését – főleg tehetős turisták és a meteorológiai
intézet munkatársai használták. Később népszerűsége egyre nőtt, télen-nyáron
teljes kihasználtsággal működött. Aki utazni akart, annak jó előre helyjegyet kellett
váltani, az érdeklődők sokszor reggel héttől sorban álltak a pénztárnál. Csak
úgy odamenni a kötélpályához és fölmenni vele, ez azokban az időkben
elképzelhetetlen volt.
Az évszázad
legbarbárabb tette
A tátraiak, főleg a
legidősebbek többsége szerint az eredeti kötélpálya lerombolása az évszázad
legbarbárabb tette volt. „Mindenütt a világon a hasonló típusú építmények
kulturális emléknek számítanak,” mondja Vladimir Hubač, a tátralomnici Símúzeum
munkatársa. „A technológia hasonló volt mint a párizsi Eiffel toronynál.
Hasonló szegecselt szerkezetek és kötések. Magyarországon is hasonló módon
épült néhány híd, ezek ott ma nemzeti emlékek” mondja, hozzáfűzve hogy a
Tátralomnicon lévő eredeti völgyállomás ma pusztulófélben van. „A kötélpálya
még üzemelhetett volna, az oszlopok jó állapotban voltak, nem igényeltek volna
bonyolult javítást. Ehelyett ezeket az alsó szakaszon lefűrészelték, és
elszállították ócskavasnak. Csak az egyes számú oszlop maradt meg.” mondja
Vladimir Hubač.
Ma a tátralomnici alsó
állomásról négyszemélyes kabinos felvonó vezet a Štart-ig. Ott egy 15 személyes
gondolára kell átszállni, ez megy a Kőpataki tóhoz, onnan pedig a függő
kötélpálya svájci Von Roll cég által gyártott piros kabinja visz fel a
Lomnici-csúcsra.
1. Kilátás a
Lomnici-csúcsra
2. A felvételen a Kő-pataki-tó
állomás, ahol a pálya alsó fele végződik. A háttérben a Lomnici-csúcs. A
képeslapot a Politikai Irodalom kiadóvállalata adta ki a 40-es és 50-es évek
fordulóján.
(Andrej Bisták archívuma)
3. Egyedülálló kép az
egész pályáról. A felvétel közepén a Kő-pataki tó állomás, előtte a Štart
közbenső állomás. Fent a csúcson a Lomnici-csúcs állomás. A képeslapon 1949-es
postai bélyegző van. Az Idegenforgalmi Igazgatóság kiadója adta ki.
(Andrej
Bisták archívuma)
4. Az 1980-ban készült
felvétel a 10. számú támasztóoszlopot ábrázolja, néhány tíz méterrel a csúcs
alatt.
(Andrej Bisták archívuma)
5. A völgyállomás a
Grandhotel Praha mellett a kiváló szlovák építész Dušan Jurkovič műve. Mind a
négy állomásépület projektje alatt az ő neve található. Valószínűleg 1949-es
képeslap. Ma az épület pusztul.
(Tomáš Bujna archívuma)
6. A Kő-pataki-tó
állomás. A második világháború alatt a Lomnici-csúcs kötélpálya igazgatósága a
belügyminisztérium hatáskörébe tartozott.
(SNA, fond STK 1939-1945).
7. A Kő-pataki-tó
állomás az Encián étteremmel. Az épület tetőszerkezete tradicionális megoldású,
míg a később hozzáépített résznek a kötélpálya állomásával lapos teteje van.
(Tomáš Bujna archívuma)
8. A Štart közbenső
állomás bordás tartószerkezetével hívta föl magára a szakemberek figyelmét.
Csak egy látható, az alsó részen, ahol a kabinok bemennek. Štart-nak azért
nevezték el, mert valaha itt volt a bobpálya startja.
