![]()
320 évvel ezelőtt, 1696.
december 29-én Késmárkon született Buchholtz Jakab (1696-1754) szűcsmester,
id. Buchholtz György kisebbik fia, a Tátra elhivatott kutatója, akinek elsajátított
tudása a csodákba és kincsekbe vetett naiv hitével keveredett. Már fiatal
korában a természeti ritkaságok szenvedélyes gyűjtője volt, de az ásványokban
az aranyércet, a növényekben pedig a titkos gyógyerőt kereste. Sok-sok ritkaságból
álló, több ezer darabos ásványgyűjteményét 1746-ban elküldte a bécsi császári udvarnak,
melynek hatására Ferenc császár (Mária Terézia férje) 1751 nyarán kiküldte az
első tudós társaságot az értékes tátrai kőzetek felkutatása és tanulmányozása céljából.
Buchholtz Jakab 1752-ben írott, de csak halála után, 1783-ban Késmárkon
megjelent Beschreibung des wunderwollen
Karpatischen Schnee-Gebirges c. Tátra-leírásából tudjuk, hogy a császári
udvar küldöttségét kalauzolva meglátogatták többek között a Fehér-, a Zöld-,
valamint a Felkai-völgyi Hosszú-tavat, de jártak a Karó-tavi-völgyben, és
megtekintették a Deményfalvi barlangot is. Fenti leírás főleg a Tátra keleti
részeivel foglalkozik részletesebben, de itt írja le a szerző azt is, hogy az
udvari küldöttekkel együtt megmártóztak az Alsó-Fenyves-tóban. Az említett
bizottság munkáját másik értékes, szintén csak halála után, 1787-ben kiadott, Reise auf die Karpathischen Gebirge, und in
die angränzenden Geschpanschaften című művében írja le.
Fia, Buchholtz János György
(szül. 1724. május 10.-én Késmárkon) apja több kirándulásán vett részt, csakúgy
mint 1752-ben bécsi útján is, amikor apja egy új kőzetgyűjteményt vitt el a
császárnak. 1753 januárjában apja megbízásából elvitte a császárnak az apja
kutatási naplóját (Theatrum Naturae
curiosorum regni Hungariae), ezt a kéziratot azonban a mai napig nem
találták meg.
Forrás: Tátrai túrák; http://www.fsz.bme.hu
