A Gąsienica-tavak
csoportjához tartozó, jégkorszaki eredetű Gąsienica-Fekete-tó az egyik
legnagyobb és legszebb fekvésű gleccsertó a Tátrában. A gleccser vájta
mélyedésben, 1624 méter tengerszint feletti magasságban található tó a
Murowaniec menedékháztól kb. fél óra járásra található. A Gąsienica-völgy csaknem
két tucat tavának legnagyobb tava, egyike a völgy keleti oldalát képező
Fekete-Gąsienica-völgy két tavának (a másik a Gąsienica-Fagyott-tó), a negyedik
legnagyobb állóvíz a Lengyel-Tátrában. Az ovális alakú tó kiterjedése 665x425
méter, területe 17,8 hektár, űrtartalma 3 800 000 m3, legmélyebb
pontja 51 méter, vize átlagban 12 méter mélységig áttetsző, zafírkék színű.
A
tó északi partját egy sziklaküszöb zárja le, ezen keresztül folyik ki a tóból a
Fekete-Gąsienica-patak. A Gąsienica-Fekete-tó a XIX. század elejétől a turisták
érdeklődésének középpontjában áll, neves lengyel művészek különböző
ábrázolásain szerepel. A tó tengerszint feletti magasságát megállapító első
méréseket 1852-ben hajtották végre, majd 1881-ben és 1909-ben pontosították. A
tóba 1881-ben pisztrángot telepítettek, melyek azóta is megélnek a tó vizében.
Nevét
a Pleurocapsa polonica nevű algának köszönheti, amely egy méter mélységig
tömegesen fordul elő a tóban. Ez az alga sötét bevonatot képez a vízből kinövő
sziklákon, ennek köszönhetően a tó vize sötét tengerkéknek, néhol szinte
feketének látszik. A tó vizét többnyire már október-novemberben jég borítja,
amely csak május-július között olvad el.
A tó észak-keleti partja
közelében egy kis (310 m2) törpefenyővel borított sziget található,
amely az egykori morénából jött létre, és amely a XIX. század végén a korabeli kirándulások kedvelt célpontja volt.
1894-ben a Gąsienica-Fekete-tó volt a célpontja a Lengyel-Tátrában végrehajtott
első sítúrának. Azokban az években
voltak olyan elképzelések, hogy ezen a szigeten egy vendéglátó létesítményt
hozzanak létre, ez az ötlet azonban szerencsére nem valósult meg. 1909-ben erre
a szigetre szerették volna felépíteni Juliusz Słowacki lengyel költő
mauzóleumát, amely végül a természetvédők határozott tiltakozása miatt nem
valósult meg.
A tó már a turizmus kezdeti időszakában is a turisztikai fejlesztések
célkeresztjében volt. 1885-ben a tó partján már akkor létező, kőből összetákolt
menedék közelében a zakopanei Józef Sieczka egy kicsiny menedékkunyhót épített.
A 2 szobás menedékházat 10 éven át Sieczka és a Tátra Egyesület együtt
működtette, mivel azonban a turistáktól egyre több panasz érkezett, ezért a TT
felmondta az együttműködést. A XX. század elején a kunyhót Walenty Gadowski
lelkész a Sas út kiépítéséhez használt építőanyagok tárolására használta. Ez a
menedékkunyhó 1920-ig létezett, amikor leégett. 1909-ben a TT újabb menedékház
építését tervezte a Gąsienica-Fekete-tó partjára, ez a terv azonban nem
valósult meg, majd később, a Murowaniec menedékház felépülte után teljesen
feledésbe merült.
Napjainkban
nagyon sokszínű az ide látogató turisták tömege. Vannak, akiknek csak maga a tó
a célpont, és vannak, akik egy nehezebb túra közben állnak meg itt néhány
percre, melyekből több is található a környéken. A Gąsienica-Fekete-tótól
indulhatunk pl. a Kápolna-csúcs, a Zawrat-hágó (Zawrat), a Gránát-csúcsok
(Granaty) vagy a Zerge-csorba (Kozia Przełęcz) megmászására. Közülük szinte
mindegyik meredek, kitett szakaszokon vezet, ezért ezek a túrák csak
tapasztalat turistáknak ajánlottak. A tó a Murowaniec menedékháztól 1,6 km-re
található, a félórás úton 125 méter szintkülönbséget kell leküzdeni.
