A Magas-Tátrában a Poprádi-tó közelében, az Oszterva sziklái
alatt található az 1934-ben létesített, a nagyközönség előtt 1940-ben
megnyitott Szimbolikus temető. A temető középpontjában álló kápolna körüli sziklákon
a Tátrában balesetet szenvedett és elhunyt hegymászók, turisták emléktáblái
vannak elhelyezve, de emellett a világ más magashegységeiben elhunyt szlovák és
lengyel hegymászók emléktáblái is megtalálhatók itt. A Szimbolikus temető szikláin
2015 őszén 352 emléktáblán 492 áldozat neve szerepelt, ezek között néhány
magyar hangzású névvel is találkozhatunk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy csak
ők szenvedtek halálos balesetet a Tátrában, hiszen nem minden áldozatnak
állítanak emléktáblát. A most kezdődő cikksorozatban azokról a magyar hegymászókról,
turistákról szeretnék néhány mondatban megemlékezni, akiknek emléktáblája
megtalálható a Szimbolikus temetőben.
![]()
Wachter Jenő (1887-1907)
A temető legrégebben datálódott emléktáblája Wachter
Jenőnek, a fiatalon elhunyt, de már ekkor is jelentős teljesítményeket maga mögött
tudható hegymászónak állít emléket. A vezető nélküli sziklamászás egyik hazai
vezéralakja, a Budapesti Egyetemi Turista Egyesület (BETE) tagja 1907.
augusztus 8.-án, a Simon-toronyról történő ereszkedés közben zuhant le, és
szenvedett halálos balesetet. Emléktábláját eredetileg a Menguszfalvi-völgyben,
a Békás-tavak közelében egy sziklára helyezték el. A Wachter-kőnek elnevezett
sziklára erősített emléktáblát később, a Tátrában található emléktáblák
összegyűjtése során vitték át a Szimbolikus temetőbe. A Komarnicki Gyula
Természetjáró és Hegymászó Sportegyesület által felújított emléktáblát 2007.
augusztus 11.-én avatták fel ismét a temető kápolnájának közelében, szövege az
alábbi:
WACHTER JENŐ
bölcsészettanhallgató
† Simontorony – 1907.
Augusztus. 8.
Emlékének bajtársi
kegyelettel
a Budapest Egyetemi
Turista Egyesület.
Láttunk az ihlet, a lelkesedés pillanatában
Az örömök tiszta forrásánál…
Szilaj voltál, mint bérci zerge…
Elszakadtál tőlünk…
Könnyeink kísérnek…
Emlékeztetőként álljanak itt az 1919-ben eltűnt Teschler
Imre édesapja, dr. Teschler Antal örök érvényű, a ma útnak induló hegymászók,
turisták számára is megszívlelendő szavai, amelyeket fia emléktáblájának
elhelyezésekor mondott a Lengyel-nyeregben: „Szeresd a természetet, de szeresd
tulajdon, fiatal életedet is. Memento mori, ha merész sziklaösvényre lépsz,
nehogy örökre magához öleljen a völgy; az örökkévalóságból nincs visszatérés s
a kétségbeesett szülők mérhetetlen fájdalmára vajmi nehéz írt találni.”
Lejegyezte és fotó: Nagy Árpád
