November 19-én lesz 12
éve, hogy 230 km/óra erősségű szélvihar pusztított a Magas-Tátrában és több
mint 12.000 hektáron fákat döntött ki, megrongálta az infrastruktúrát és más
tátrai létesítményeket. Sólymos László szlovák környezetvédelmi miniszter szeptember
közepén meglátogatta az érintett területen fekvő Csendes-völgyet (Tichá dolina)
és megállapította, hogy a tátrai természet egész jól magára talált a szélvihar
után.
„Örülök neki, hogy a természet a katasztrófa
után nyerésre áll. Türelmesnek kell lennünk, mert a természet is türelmes és az
ő oldalán kell állnunk. A Tátrai Nemzeti Park (TANAP) és a védett terület a mi
természeti gazdagságunk és meg kell őriznünk a jövő generációi számára. Ott,
ahol nem kellene lennie emberi beavatkozásnak, ott a természetnek úgy kellene maradnia,
ahogy van” – mondta a környezetvédelmi miniszter. Hozzátette, hogy azokon a
helyeken, ahol a szélvihar kipusztította az erdőt, már új facsemeték nőnek.
Sólymos elmondta, hogy
kész a párbeszédre Gabriela Matečná mezőgazdasági miniszterrel, de szeretné, ha
szakmai lenne a beszélgetés. „Nem akarunk semmilyen érzelmet belekeverni, de ki
fogunk állni amellett a véleményünk mellett, hogy a természet mindennel
elbír" – tette hozzá. Példaként említette, hogy egy svédországi nemzeti
parkban egyszerre 300 rénszarvast ölt meg egy villám. Az ottani illetékesek úgy
döntöttek, hogy az elpusztult állatokat otthagyják a helyszínen – azzal, hogy a
természet maga oldja meg ezt a problémát.
A Magas-Tátrát sújtó
egyik problémát a szú jelenti. A Tátrai Nemzeti Park igazgatója, Pavol Majko
megjegyezte, hogy a szú főleg a Nyugati-Tátrában terjedt el. „A
Csendes-völgytől keletre a helyzet nem is annyira súlyos, mint korábban volt” –
jelentette ki. A környezetvédelmi tárca minden évben támogatást folyósít a
szúirtásra a természetvédelmi területeken. „Az idei évben több mint 700 ezer
euróval járultunk hozzá az Environmentális Alapból és további e célra szánt 400
ezer euró folyósításáról tárgyalunk” – jegyezte meg Sólymos.
Majko hangsúlyozta,
hogy jelenleg arról folyik a párbeszéd, hogy a védelmi zónákra történő
felosztás jelenti mindenre a gyógyírt. „Az 5-ös védelmi fokozat a leendő
A-zóna, ami azt jelenti, hogy ha most engedélyezik a beavatkozást az 5-ös
védelmi fokozatú területeken, akkor teljesen feleslegessé válik a zónákra
osztás, mert később az A-zónában is folytatódnának a beavatkozások” –
magyarázta Majko. Hozzátette azt is: „Igaz ugyan, hogy több tíz hektárnyi erdő
száradt ki, mert minden természeti csapás után elterjednek a szúbogarak, ami
újabb csapást eredményez. A természet azonban minden sebet képes begyógyítani,
és a 12 év elteltével beindított mechanizmusok sokkal nagyobb kárral
járnának,mint amennyi haszon származna belőlük”.
A TANAP igazgatója
elmondta, hogy a nemzeti parknak köszönhető a természet sokszínűségének
(biodiverzitás), az őshonos fajoknak a fennmaradása. „Ha itt elkezdődnének a
munkálatok, akkor a fajok egy része eltűnne. Meggyőződésem, hogy a szúval
kapcsolatos vita teljesen felesleges” – mondta Majko. Szavai szerint ennek a
területnek száraz pusztaságnak kellene lennie, de a Csendes-völgy esetében
mégis fiatal erdő sarjadt. „Harminc védett madárfaj fészkel itt, 25 védett
emlősfaj, valamint szintén védett bogarak és lepkék élnek a területen” –
sorolta. Hangsúlyozta azt is, hogy 12 esztendő elteltével sem a természetvédők,
sem pedig az erdészek nem mondhatók győztesnek, mert a természet
győzedelmeskedett. „Ha itt 2004 után másként alakul volna a helyzet, és a
Csendes-völgyben is elkezdődött volna a fakitermelés, akkor most nagy
kiterjedésű irtások látványa fogadna bennünket. A természeti csapás egy rossz
állapot kijavítását jelenti. Itt ezen a helyen akkor nem megfelelő erdő állt,
mert egységes monokultúrájú lucfenyves alkotta, amelyet kidöntött a szél. Most
vörösberkenye fák alkotta erdő áll itt, amely helyrehozza a hiányosságokat” –
mondta végezetül Erik Baláž, a Vlk Erdővédő Egyesület tagja.
