Tiszteletet ébresztő sziklafalak,
vadregényes és jól járható ösvények, gazdag állat- és növényvilág jellemzi a
Magyarországról csupán 4 órás autóúttal elérhető Magas-Tátrát. A július közepén
idelátogató kalandor minden bizonnyal csak ámul és bámul a sárga és lila
színfoltokat képező hegyi virágszőnyeg, csörgedező patakok vagy éppen a bokrok
mögül kiugró rókák és zergék láttán.
Festői tájakon a Nagy-Tarpatak völgyében
Bár Magyarországhoz az
Alacsony-Tátra esik közelebb, a viszonylag kis alapterületen koncentrálódó
Magas-Tátra ideális úti cél mind az egynapos, mind pedig a többnapos
kirándulást tervező hegyek szerelmeseinek. Ha a
Besztercebánya–Rózsahegy–Liptószentmiklós irányt választjuk, utunk látványos,
az Alacsony- és a Magas-Tátra között, a Vág folyó mentén kanyargó tájon vezet
keresztül.
Annak, hogy a turisták a nyári
szezonban szinte „megszállják” a Magas-Tátra vidékét, többek között a sok,
vezető nélkül is jól járható, a kikapcsolódásra és sportolásra egyaránt
lehetőséget biztosító turistaút az oka. Ótátrafüredről legegyszerűbben és
leggyorsabban a Tarajkáig vivő siklóval juthatunk fel, ahonnan aztán
eldönthetjük, hogy a Kis- vagy a Nagy-Tarpatak felé vesszük-e az irányt. A
térképről mi most a Nagy-Tarpatak Csontváry által is megfestett részét, a
Nagyszalóki-csúcs és a Közép-orom közti területet választjuk.
Gyökerekkel barázdált, murvás út
vezet egy rövid erdei szakaszon keresztül. A felső fahatárt elérve aztán
kétfelől megnyílik a völgy, és a mélyzöld foltokkal díszített, szürke matt
sziklafalak, mint szunnyadó őshüllők fekszenek mozdulatlanul. A Nagy-Tarpatak
csobogása már nemcsak hallható, hanem egyre inkább szemmel is láthatóvá válik,
amint a rendezetlen kőgörgeteg között, sötétre festett foltokban tör magának
utat. Helyenként egy-egy nagyobb, a norvég fjordok alakzatait idéző sziklatömb
nehezíti a továbbhaladást.
A lombhullatókat, vörös- és
lucfenyőket lassan felváltják a törpefenyők, egyre több lesz a szikla, amelynek
repedéseiben sárga, margarétára emlékeztető havasi zergevirágok nyílnak. A
sebes, nap-felhő keltette fény-árnyék játékban a sziklafalakon szelíden csordogáló
vizek ezüstcsíkokat vonnak a minket körbeölelő hegyekre. Útközben néha érdemes
megállni, és visszatekintve megcsodálni a sötét hegyek hátterében elterülő,
napsütötte, háztetőktől és szántóföldektől színes völgyet. A csúcs felé
közelítve több, lefelé igyekvő magashegyi hordárral találkozunk, akik játszi
könnyedséggel, rugalmasan egyensúlyoznak a felfelé szuszogó turistakaraván
között.
A Tarajkától mindvégig látványos,
közepes erőnlétet igénylő úton körülbelül négy órára van szükségünk, hogy
elérjük a Hosszú-tavi menedékházat. Az 1960 méteren fekvő Zbojnícka chata alatt
a Nagy-Tarpataki-Hosszú-tó mélykék vize varázslatos színekben tükrözi vissza a
környező hegyek sziluettjeit. A rövid pihenőt követően, lefelé ereszkedve – egy
kis szerencsével – nemcsak a télről megmaradt hó- és jégfoltokon ámulhatunk,
hanem fokozottan védett, tátrai zergéket is láthatunk. Sajátos, madárhangra
emlékeztető nevetésükkel figyelmeztetik egymást az emberek közeledtére.
Kattognak a fényképezőgépek, mialatt ők 2-3 percig hálás modelljei az arra
tévedő túrázóknak. Jellegzetes testtartásuk már messziről felismerhető a
nemzeti park címerével ellátott képeslapokról.
