Korán kellett kelniük a Radnóti
Színház társulatának azon tagjainak, akik nyaralásuk egyik napját a Magas-Tátra
főgerincének keleti végén álló Fehér-tavi-csúcs (Jahňací štít) meghódítására
szánták. Szállásunkról, Tátralomnicról a „hatórási” busszal utaztunk át a pár
megállónyira található Fehér-víz (Biela Voda) autóbusz megállóig, innen már
gyalog vágtunk neki a folyamatosan emelkedő Késmárki-Fehérvíz-völgyének (Dolina
Bielej vody). A völgyben vezető sárga jelzésen kb. másfél órányi gyaloglás után
fordultunk be a Zöld-tavi-völgybe (Dolina Zeleného plesa), ahol 9.30-kor értük
el a Zöld-tavi menedékházat (Chata pri Zelenom plese).
Az 1551 méter magasan álló
menedékháztól 2,5 órán keresztül tartó, időnként igen meredek úton jutottunk fel
a csúcsra. A sárga jelzés először a Vörös-tó (Červené pleso), majd a Kék-tó
(Belasé pleso) mellett vezetett el bennünket a Kék-tavi-torony (Belasá veža)
alatt elterülő morénalejtőre, ahol június vége ellenére is hatalmas hómezőkön
kellett átvágnunk. A környéken rengeteg, feltűnően szelíd zergék fotózására
volt alkalmunk. Ezután következett magashegyi túránk legizgalmasabb része:
láncokkal megerősített szakaszon kellett felmásznunk a Karó-tavi-átjáróba
(Kolový priechod), amely egy hágó a Karó-tavi-völgy (Kolová dolina) és a
Vörös-tavi-völgy (Červená dolina) között. Ebből a nyeregből meredek, helyenként
kitett úton kapaszkodtunk fel a 2229,6 méter magasan fekvő csúcsra.
Túránk legmagasabb pontjából
csodálatos kilátásban volt részünk, déli irányból az utunk során már többször
is megcsodált gránit csúcsok sorakoztak: a Weber-csúcs (Malý Kežmarský štít), a
Késmárki-csúcs (Kežmarský štít), a Lomnici-csúcs (Lomnický štít), a Téry-csúcs
(Malý Pyšný štít), a Zöld-tavi-csúcs (Baranie rohy), a Papirusz-csúcs (Čierny štít)
és a Vörös-tavi-csúcs (Kolový štít). Nyugatra a Karó-tavi-völgy (Kolová dolina)
és benne a Karó-tavacska (Kolové pleso) volt látható. Északról a Bélai-havasok
mészkő csúcsai „fehérlettek”: a Murány (Muraň), a Hollókő (Havran), a Határ-hegy
(Ždiarská vidla), a Bolond Gerő (Hlúpy vrch), a Mészárszékek (Jatky) és a
Homlokos (Bujačí vrch). Keletről a Zerge-csúcsot (Kozí štít) és az alatta
kanyargó, fölfelé már megismert turista ösvényt láthattuk, mellette a különböző
színekben csillogó tavacskákkal.
Jó félórányi pihenést és
nézelődést követően 13.00-kor indultunk visszafelé a felfelé már megtett úton,
majd kb. 1,5 órányi ereszkedés után a Zöld-tavi menedékházban megálltunk egy
jéghideg sörre, mely mellett egyöntetűen kijelentettük, hogy megérte korán
kelnünk!
A túra során társaim voltak: Adorjáni
Bálint, Ágoston Gábor, Bodon Károly, Gazsó György, Lakatos Dóra, Rétfalvi Tamás,
Szávai Viktória, Széplaki Nóra, Tóth Sándor, Őri Zsófia.
Lejegyezte és fotók: Sziva Zoltán