135
évvel ezelőtt, 1881. július 7-én született Sevillában Lavallé Márta (1881-1959),
aki 1899-1900-as években mászott a Magas-Tátrában későbbi férje, Jordán Károly
társaságában. Férjével több tátrai túrán vett részt, többek között az
Omladék-völgy egyik legszebb csúcsa, a később róla elnevezett Márta-csúcs (2433
m) első megmászásában (1899. augusztus 29.), melyet akkoriban kuriózumnak
számító módon, vezető nélkül, kettesben másztak meg. Dr. Komarnicki Gyula 1960.
március 11-én a Magyar Földrajzi Társaság emlékülésén felolvasott
emlékbeszédében Lavallé Márta saját, a korábban a Turisták Lapjában megjelent szavait
tolmácsolta a Márta-csúcs első megmászásának körülményeiről:
„Hajnali
1/2 4-kor indultak Csorbatóról és az Omladékvölgyben, amelyben akkor még nem
vezetett ösvény, feljutottak a céljukat képező csúcs tövében fekvő Jeges-tóhoz.
Innen jól áttekinthető a hegy felépítése. A legkönnyebbnek látszik a csúcs
délkeleti gerince, amelyet egy hófolyosón át érnek el, azután csakugyan minden
nehézség nélkül hatolnak fel a csúcsnak déli előormáig, amelyen meglepetésükre
egy kőrakást és egy elpiszkolódott névjegyet találnak, ezen mindössze Károly
név olvasható. A még kb. 30 méterrel magasabb főoromtól átmászhatatlannak
látszó gerinctű - a mai Wachter-torony - választja el őket, amely mögött sima
fallal szökik fel a főcsúcs.
Erről az oldalról tehát nem remélnek sikert. Már
1/2 12-re jár az idő, de nem adják fel a küzdelmet. Az előcsúcsról az
Omladékvölgy felé tekintő sziklákon megint leereszkednek a hegy tövéig, alatta
átkerülnek a hegy nyugati oldalára. Ez valóban járhatóbbnak mutatkozik, és hosszas
sokszor nehéz mászás után d.u. 5 órakor végre fenn állnak a csúcson. - Ez az
addig névtelen orom azóta a Márta-csúcs nevet viseli. Mint az évezredekkel
dacoló, hatalmas emlékmű őrzi Jordán Károlyné Lavallé Márta nevét és emlékét.”
