Az 1956-os év különösen tragikus volt a
Tátrában. Történt néhány különösen látványos baleset, de mindegyiket háttérbe
szorította az, ami a Goryczka-völgyben történt 1956. március 3.-ára virradó
éjjel. A Tátrában járó turisták meg vannak róla győződve, hogy a hegyi
menedékházak olyan helyek, melyek a nehéz és veszélyes túra után meleg és
biztonságos menedéket nyújtanak az arra járóknak. Nem szabad azonban
elfelejtenünk, hogy az emberi kéz által emelt egyetlen épület sincs olyan erős,
amely képes ellenállni a hegyek hatalmának és a természet erőinek.
Abban az időben a Lengyel-Tátrában, a
Goryczka-völgyben állt egy kis menedékház, melyet az ismert góral hegymászó és
síelő, a Tátra régi szerelmese, Władysław Marcinowski és felesége, Zofia vezetett.
Az 1950-es években már negyvenes éveikben jártak, mindketten nyugodt életet
reméltek a Gáspár-csúcs lábánál. Azon a napon Władysław mint házigazda a házban
maradt, felesége, Zofia pedig bevásárlás céljából lement Zakopanéba. A
bevásárlás kicsit hosszúra nyúlt, így Zofia lekéste a Gáspár-csúcsra induló
utolsó felvonót. Kiderült azonban, hogy lesz még egy járat a Myślenicei-tornyok
nevű közbenső állomásra, ezért aztán az asszony úgy döntött, hogy kihasználja
ezt, hiszen onnan csak 15 perc járásra volt a menedékház. Ha hihetünk a
történetnek, ez a döntés végzetesen befolyásolta sorsát. Ha Kuźnicéban maradt
volna, minden bizonnyal túléli azt az éjszakát…
Valamivel korábban három határőr a
Goryczka-völgyben megszokott járőrözését végezte, amely a késő esti órákban
fejeződött be. Éjfélkor azonban a határőrség laktanyájában riasztást rendeltek
le, a három katona ugyanis nem tért vissza…
A hegyimentők a katonasággal együtt azonnal
a völgybe indultak. Hamarosan riasztották a hegymászókat és a hegyivezetőket is.
A nagy katasztrófa híre gyorsan elérte a várost. Valószínűleg kevéssel azután,
hogy Zofia visszatért a menedékházba, a Konrád-hegyről (Kondratowy Wierch)
levezető, napjainkban Marcinowski-vályúnak (Żleb Marcinowskich ) nevezett
vízmosásban egy hatalmas lavina indult el. A pusztító természeti erő telibe
találta a menedékházat, elsöpörve azt a föld színéről, és megölve azokat, akik
bent tartózkodtak. Abban a percben a házigazdákon kívül a három katona is az
épületben tartózkodott. Meghalt 5 ember, a menedékház pedig megsemmisült.
Másnap reggel, a mentési művelet
csúcspontjaként 800 ember kereste a helyszínen az eltűnteket. A nagy számú
keresőcsapatnak köszönhetően gyorsan megtalálták az áldozatokat. Sajnos semmi
esélyük sem volt… A menedékházat többé nem építették újjá.
