185 évvel ezelőtt,
1830. november 2-án született Selmecbányán id. Divald Károly (1830-1897) fényképész,
gyógyszerész, barlangfotográfus, a magyar fényképészet úttörője, a neves
fotográfuscsalád alapítója, aki elsőként jutott fel kamerájával a Magas-Tátra sziklavilágába.
A gyógyszerész végzettségű idősebb Divald Károly kezdetben Eperjesen dolgozott,
s a technikai nehézségekkel dacolva a Tátra ihletett fényképésze lett. Az 1848-49-es
szabadságharcban mint honvéd harcolt, majd a fegyverletétel után Bécsben gyógyszerészeti
tanfolyamot végzett, ezután pedig Bártfán hat éven át gyógyszertárat vezetett.
1858-ban feleségül vette Steinhübel Borbálát, akitől öt gyermekük született, közülük
hárman (Lajos, ifj. Károly és Adolf) később fényképészek lettek. Felesége korán
meghalt, ekkor sógornőjét, Steinhübel Rózát vette feleségül, akitől újabb öt
gyermeke született, köztük Divald Kornél, a későbbi műtörténész, a „szentek
fuvarosa”.
![]()
1863-ban Eperjesen műtermet
hozott létre, műterme filiáléiként pedig Bártfafürdőn és Tátrafüreden is volt
„fényirdája”. 1878-ban felállította az első magyar fényképnyomati (fototípiai)
műintézetet, amelynek központját később Budapestre tette át. Felvételeit
fénynyomás (fototípia) útján sokszorosította, ezen a téren Divald az első
úttörők közé tartozik. 1885-ben már 18 alkalmazottat foglalkoztatott, Budapest közterületein
készült számos fényképe ma is forrásértékű. A Tátra módszeres fényképezője volt,
több évtizedes munkássága révén szinte minden csúcsot, völgyet, tavat, patakot,
vízesést, tengerszemet, épületet, üdülőtelepet megörökített felvételein.
Elsőként fotózta rendszeresen a magyar tájakat, barlangokat, legszebb,
legsikeresebb képeit pedig albumokká formálta és megjelentette. Első fotóalbuma
1873-ban jelent meg a Magas-Tátráról, de sikert arattak a az ország más részein
készült képei is. Elsőként fényképezett a Bélai-cseppkőbarlangban és az
aggteleki Baradla-barlangban. Az 1870-es években együttműködésre lépett a
Magyarországi Kárpátegyesülettel, és ő készítette az egyesület kiadványaiba a
fényképeket. Tagja volt az egyesület etnográfiai-művelődéstörténeti
szakosztályának, s e minőségben is tevékeny részt vállalt a Tátra Múzeum
anyagának összegyűjtésében. Az MKE húszéves tevékenységét számba vevő 1894-es
évkönyve kizárólag id. Divald Károlyt említi tátrai fotográfusként. Felvételeit
nyomdai úton sokszorosítva, a hazai tájakról több millió képeslapot hozott
forgalomba. Felvételeiből kiállításokat is rendezett. Tátrai tájakon készült
felvételeit később más tájegységeken készültekkel is kiegészítette.
Vállalkozását fokozatosan átadta fiainak, 1897 nyarán még segédkezett Adolf
fiának Bártfán, majd novemberben rövid betegség után elhunyt.
