Az alábbi cikkhez
elöljáróban talán mindennél jobban illik egy idézet Svetozára Krna – „Dvetisíc
kilometrov, od železných vrát po Devín” (Kétezer kilométer, a Vaskaputól
Dévényig) című könyvéből: „A természet állapota sokat elmond a nemzet kultúrájáról.
De hány ember küzd a kulturálatlan beszéd ellen? A természetvédelemre sem
mindig igaz, hogy a cél szentesíti az eszközt”.
Intésre emelt ujjal
nem lehet védeni a természetet. A természetvédelem csak akkor lehet sikeres, ha
a látogató azt érzi, hogy ő maga is egyike a természetvédőknek. A Tátra
jelenlegi védelme, bármi is az oka, véleményem szerint a szűklátókörűség
következménye. Mindenki, aki vonzódik a hegyek iránt, jogosan teszi fel a
kérdést, hogy a jelenlegi jogszabályok valóban a természet és az ember
igényeinek kielégítését szolgálják-e. A meglévő rendelkezések sokban
hátráltatják a turistákat, akik csak minimálisan avatkoznak be a természetbe, a
tényleges pusztítást végzőknek viszont kevésbé kötik meg a kezét.
A Magas-Tátra
látogatói kilenc, 2000 méter magasságot meghaladó csúcsra juthatnak fel. A
további, száznál is több csúcs között sok olyan van, amelyek nem igényelnek
hegymászó felszerelést, vagy rendkívüli védelmet. A turisták többsége így a
nyári szabadság alatt ugyanazokat az utakat kénytelen bejárni minden évben. A
legjobb esetben csak a korábbi túrákat tudjuk megismételni.
De vajon eljönnek-e
ugyanazok a látogatók a Tátrába a következő évben is? Mi lesz az ismételt
látogatás oka? A tények teljesen világosan ennek az ellenkezőjét mutatják…
A mellékelt térképen rózsaszínnel jelölt területek
teljes tilalom alatt állnak, ahová sem hegymászók, sem pedig turisták nem
léphetnek be, még hegyivezetővel sem.
A narancssárgával jelzett területeken turisták csakis
hegyivezetővel mozoghatnak. Ezeken a területeken hegymászók csak érvényes
hegymászó igazolvánnyal mozoghatnak, amennyiben az általuk elérni kívánt
útvonal nehézsége magasabb, mint II-es, és fontos kitétel, hogy a hegymászóknak
az éjszakát a jelzett területen kívüli szálláshelyen kell tölteni.
Más színnel jelölt területeken található jelzett turistautak
bárki számára hozzáférhetőek, figyelembe véve a TANAP téli zárlatra (november
1-től és június 15-ig) vonatkozó rendelkezéseit.
A térképen szürkével jelzett terület e
Lengyel-Tátrához tartozó rész.
Ezek a színkódok
azonban csak a völgyeket érintik. Az elérhető csúcsokat tekintve a helyzet
sokkal rosszabb.
A mintegy 130 tátrai
csúcs közül kilenc olyan van, amely a turisták számára elérhető. Ezek:
Fehér-tavi-csúcs
(Jahňací štít)
Kapor-csúcs (Kôprovský
štít)
Kriván (Kriváň)
Tengerszem-csúcs
(Rysy)
Nagyszalóki-csúcs
(Slavkovský štít)
Kis-Viszoka (Východná
Vysoká)
Nagy-Morgás (Veľká
Svišťovka)
Oszterva (Ostrva)
Elülső-Szloiszkó
(Predné Solisko).
Ezek közül az utolsó
három csúcsként való meghatározása erősen megkérdőjelezhető, így ha ezeket nem
tekintjük csúcsnak, akkor hat elérhető csúcs marad.
Az egész szituáció
erősen emlékeztet a bolsevik évekre. Az idegenforgalom ellen mindig érvek
sokaságát lehet felhozni – természetvédelem, kipusztuló békák, erózió,
környezetszennyezés, a turisták egészségének védelme, és így tovább. De akkor
miért vannak itt ezek a gyönyörű völgyek, ha azokat emberi szem nem láthatja?
Valóban attól kell félnünk a Tátra nagy részén, hogy mikor jön egy természetvédelmi
őr, aki büntető cédulát dug az orrunk alá?
Alpok vagy Tátra?
Hogy lehet az, hogy az
Alpokban senki nem akar megbüntetni, és számtalan csúcsra juthatunk fel
turistaúton vagy különböző nehézségű ferratákon? Egy turistaút valóban
károsítja a természetet, és valóban visszafordíthatatlan károkat okoz az állat-
és növényvilágban? Mindenki felelős a saját életéért, és normális dolog-e az,
hogy amikor elindul egy nehéz túrára, azzal kell számolnia, hogy lesz-e elég
pénze a kórházi kezelés, vagy a temetés költségeinek megtérítésére?
Ezek olyan gondolatok,
melyeket érdemes végiggondolni. A liberálisabb megoldás gyakorlatilag
megsemmisítené a hegyi vezetők kasztját, hiszen törölné bevételi forrásukat. És
meg kellene mozdulni a bürokráciának is. Vagy jobb mindent úgy hagyni, ahogy
van, és meglepődni, hogy sok turista inkább az Alpokba megy, mint a Tátrába.
Vagy lehet, hogy éppen ez a cél?...
