A hegyekben végzett
túra során érvényes viselkedési szabályokkal valószínűleg minden turista
tisztában van. Olyan, a mindennapi életben is alapvető, vagy egyszerűen csak a
kulturált viselkedéshez kötődő szabályok ezek, melyekkel nem veszélyeztetjük
sem a magunk, sem mások testi épségét. Évről évre azt lehet látni azonban, hogy
ezeket a szabályokat a hegyekbe indulók „otthon felejtik”. Egyre ritkábban
hallani egy „Jó napot” köszönést a szemben jövőktől, és egyre gyakrabban
találkozunk olyanokkal, akik egyszerűen nem tudnak csendben maradni a
turistaúton. Nem érdemes ezeknek a hagyományos viselkedési formáknak az
eltűnését kutatni, érdemes azonban felidézni és megjegyezni őket.
Jó napot és hello
A kölcsönös üdvözlés
talán a legismertebb szokás a hegyekben. Hát nem lesz rögtön jobb kedvünk, ha a
szemben jövő ismeretlentől egy „Jó napot” vagy „Hello” köszönést hallunk? Sőt,
ha már nagyon fáradtak vagyunk, egy ilyen egyszerű üdvözlés biztosan
akaratlanul is mosolyt csal az arcunkra. Ez a szokás már nagyon régen ismert
hegyekben. Különösen akkor, amikor a magashegyi túrázás még nem volt ilyen
népszerű, és a turistautakon nem mozgott ennyi turista, az üdvözlés a másik
iránti tisztelet és megértés kifejezése volt. Elismerés a másik személy iránt,
aki hozzánk hasonló indíttatásból úgy döntött, hogy túrázik a hegyi ösvényeken.
A köszönés a hegyekben egyúttal a másik iránti aggodalom kifejezése is, amely
azt a kérdést jelképezi, hogy a másik jól érzi-e magát, szüksége van-e a
segítségünkre? A hegyekben a köszönéssel egyszerűen csak szép napot és
biztonságos hazatérést kívánunk a másiknak.
Azt is szokták
mondani, hogy annak illik először köszönnie, aki lefelé megy, mivel ő már túl
van a túra nehezén. Valójában azonban mindegy, hogy ki köszönti előbb a
másikat. Egyszerűen fogalmazva amikor szembe találkozunk valakivel, megelőzünk
valakit, aki a velünk megegyező irányban halad, bátran mondjuk, hogy „Jó
napot”, „Hello”, vagy bármit, és kész. A fiatalabb turisták sokszor tétováznak,
ha egy tőlük láthatóan idősebb személlyel találkoznak. Mit mondjanak? „Jó
napot” vagy „Hello”? Teljesen mindegy! A hegyekben ugyanis mindenki 18 éves!
Egymás üdvözlésének
szokása néha egy ismeretség kezdete is egyben. Előfordul ugyanis, hogy miután
üdvözöltünk valaki, megáll, és elkezd velünk beszélgetni. Az éppen aktuális
állapotokról, az út nehézségeiről, arról, hogy a csúcs vagy a menedékház messze
van-e még? A mosolyogva adott válasz megnyugtatja az embert, megerősítést ad,
hogy számíthatunk másokra, ha esetleg szükségünk lenne rá. Sokan viszont egyszerűen
csak azért szólítanak meg, mert szükségét érzik, hogy beszéljenek valakivel.
Természetesen nem kell köszönni mindenkinek, akivel találkozunk. Nehéz is lenne
elképzelni, hogy miközben egy zsúfolt völgyben túrázunk, mindenkinek
köszönjünk. Az ember ilyen helyen folyamatosan beszélhetne – szép szokás ugyan
a köszönés, de ne essünk túlzásokba…
Biztonság
A biztonságos
viselkedés szabályainak a betartása a hegyekben rendkívül fontos. Ügyeljünk
arra, hogy nyugodtan közlekedjünk, ne rohanjunk, és ne siettessünk másokat.
Mindenkinek megvan a saját tempója, amit tiszteletben kell tartani. Amikor
csoportosan túrázunk a hegyekben, jobb, ha a lassúbb társainkhoz
alkalmazkodunk, és nem hagyjuk őt magára, ha valami problémája akad. Ha valaki
előre is megy, időről időre álljon meg, és várja meg, amíg a társasághoz
tartozó személy csatlakozik a csoporthoz.
Mielőtt túrára
indulunk, érdemes valakit tájékoztatni az úticélunkról és az útvonalról.
Előfordulhat ugyanis, hogy olyan baleset ér minket, amely után nem lesz
lehetőségünk segítséget hívni. Elengedhetetlen, hogy mindig legyen nálunk a
feltöltött mobiltelefon, amelyben előzetesen elmentettük a hegyi mentőszolgálat
telefonszámát.
Mindig tartózkodjunk a
kijelölt turistautakon, mivel azok úgy vannak kijelölve, hogy mi a lehető
legbiztonságosabban túrázhassunk a hegyekben. Számos turistaúton vannak
rövidítések, amelyek hívogatóan néznek ki, de mégsem használjuk ezeket, mert
ezek használata könnyen tragikusan végződhet. Ha úgy érezzük, hogy nem tudunk
tovább menni, vagy az időjárási körülmények nem teszik lehetővé a túra
folytatását, nem kell szégyenkezni, ha visszafordulunk! Nagyobb tiszteletet érdemel
az a képesség, hogy a csúcs vagy a cél előtt visszafordul valaki, mint ha
túlerőlteti magát. Ezen túl a hegyek álltak, állnak és még sokáig állni is
fognak, bármikor visszatérhetünk, és ismét megpróbálhatjuk.
![]()
Ha olyan részhez
érkezünk, ahol a turistautat láncokkal biztosították, ne feledjük, hogy a
láncok egyes szakaszait egyszerre csak egy ember használja. Ellenkező esetben a
lánc mozgatásával a másik turista megütheti magát, elvesztheti az egyensúlyát.
Ezen kívül az, aki elől megy, úgy érezheti, hogy a mögötte haladó gyorsabb
nála, és ez felesleges stresszhelyzetet okozhat. Sajnos sokszor előfordul, hogy
néhány turista nem akarja a többiekkel kivárni a láncoknál kialakult sort.
Minden áron meg szeretnék előzni az előttük lévőt, ezért kitérnek oldalra, ami
rendkívül veszélyes viselkedés.
Próbáljuk meg tehát
megjegyezni ezeket az íratlan szabályokat, nyújtsuk a kezünket valakinek, ha
szükséges, mosolyogjunk a szemben jövőkre, szorítsunk helyet a padon vagy a
menedékházban az utánunk érkezőknek, hogy ha valaki leül, és visszaemlékszik a
túrára, mindig hálás szívvel tehesse azt…
