![]()
A Rovátkán történő átkelés az egyik
legszebb túra a Tátrában, azoknak mindenképpen, akik szeretik, ha növekszik az
adrenalin. A Rovátka nevű hágó (Sedlo Prielom) tengerszint feletti magassága
2288 méter. A turisták túlnyomó többsége
a Tarajkáról (Hrebienok) indul a Rovátkára, ahová siklóval is feljuthatnak,
megspórolva ezzel jó 20 perc gyaloglást. Az itt megspórolt erőre szükségünk is
lesz a túra során. Tarajkáról a kék jelzésű ösvény vezet a Hosszú-tavi
menedékházhoz (Zbojnícka chata, 1960 m), ez kb. 2 óra 30 percet vesz igénybe.
Az elszaporodott szúféléknek köszönhetően az út elején láthatjuk a
Rainer-kunyhót is, melyet korábban sűrű erdő takart el. Az erdőből kiérve a
Nagy-Tarpataki-völgy törpefenyő sávjában haladunk tovább, ahol a Nagy-Tar-patak
zúgása kíséri utunkat. Sok turista megpihen a hidaknál, amely kétszer is keresztezi
a patakot. A felső híd után már csak 30 perc, és a meredek törmeléken elérjük a
Hosszú-tavi menedékházat. A házban elfogyaszthatunk egy finom fokhagymalevest,
vagy ihatunk egy csapolt kofolát. A frissítő után nekivághatunk a Rovátkára
vezető útnak, amely továbbra is a kék jelzésen halad.
![]()
A hágóig kb. 1 óra 15
perc az út. Az útnak ez a része teljesen magashegyi jellegű. Elhaladunk két
tátrai tó mellett, melyek vize a nyári hónapokban is dermesztően hideg.
Láthatunk hófoltokat, melyek itt egész évben megmaradnak. A völgy egy kisebb
völgyben végződik, ennek neve Mauksch-völgyecske (más néven
Vörös-pataki-katlan, szlovákul Divá kotlina). A hágó alatt éles sziklákon kell
felmászni, ahol fokozottan óvatosnak kell lennünk, nehogy köveket mozdítsunk
ki, és ezzel veszélyeztessük az alattunk haladók testi épségét.
A kemény mászás után vár minket a
jól megérdemelt szép kilátás, visszafelé, a Nagy-Tarpataki-völgyre, valamint a
másik oldalon a Poduplaszki-völgyre. Ezután láncok mellet ereszkedünk le a
Poduplaszki-Mormota-völgy felső katlanába, a Fagyott-tó katlanába. Ettől a
szakasztól sokan félnek, de csak azért, mert elfelejtették, hogy a hegyek
veszélyesek is lehetnek. Láncok mellett ereszkedünk le, a fémhágcsók, amelyeket
a sziklafalba építettek, inkább az ellenkező irányban haladóknak jelentenek
segítséget. A Rovátkáról 1:45 alatt érünk át a Lengyel-nyeregbe. Azok, akikben
van még elég erő, innen felmehetnek a Kis-Viszoka (Východná Vysoká) csúcsára. A
Lengyel-nyeregből aztán a zöld jelzést követve juthatunk le a Sziléziai-házhoz,
ez kb. 1 óra 30 percet vesz igénybe. Az útvonalon elhaladunk egy kisebb
vízesés-szerű vízfolyás, vagy inkább csöpögés mellett, ezt úgy hívják, hogy
Örököseső (Večný dážď). A hegyi szálloda előtt fekszik az ismert Felkai-tó
(Velické pleso). A szállodába érkezve kifújhatjuk magunkat és kinyújtózhatunk,
majd az ott várakozó terepjáróval 5 €-ért lemehetünk Tátraszéplakra. Persze
gyalog is lemehetünk, az 5 km-es út kb. 1 óra 15 perc alatt tehető meg. E napi
túránknak ez az utolsó fázisa a leginkább lehangoló, mivel nagyrész szúette
fenyőfák maradványai között vezet. Azt hiszem, a Rovátkára vezető túrát semmi
esetre sem szabad kihagyni tátrai túraterveinkből.
