A magas-tátrai menedékházakat bemutató
sorozatunkban ezúttal a Kő-pataki-völgyben, a Kő-pataki-tó közelében található Kő-pataki
menedékházzal ismerkedünk meg, amely a Magas-Tátra második legmagasabb csúcsa,
a Lomnici-csúcs alatt, egyúttal Tátralomnic település felett fekszik, 1751 méter
magasságban. A menedékházat több irányból, többféle módon is elérhetjük. Legegyszerűbben
természetesen a Tátralomnicról a Kő-pataki-tóig közlekedő felvonóval
közelíthetjük meg, amelynek felső állomásától a menedékház 5 perc lefelé
történő sétával elérhető. Valamivel nehezebb a közvetlenül a ház előtt elhaladó
Felső turistaúton a Tarajkáról, és még ennél is nagyobb kihívást jelent
Tátralomnicról a részben a felvonó alatt haladó zöld jelzésű turistaúton, vagy
a Zöld-tótól a piros jelzésű felső turistaúton való megközelítés. Annak
ellenére, hogy ezek a turistautak különböző nehézségűek, a menedékház gyermekes
családok számára is megfelelő úti cél. De még mielőtt elindulunk ennek a
hatalmas gránitszikla védelmében épült menedékháznak a felkeresésére, ismerkedjünk
meg a ház érdekes történetével.
Jan Gaspar gyűjteményéből
A menedékház helyére utaló első
írásos feljegyzés egészen korán, 1209-ben, II. András király uralkodása idején
keletkezett. Később, már a hegység feltárásának idején a szélsőséges időjárás
miatt a néhány méter magas hatalmas, átnyúló sziklatömb alatt kerestek
menedéket a kor turistái. A helyet Kő-pataki-tüzelőkőnek nevezték. Azokban az
időkben, ahogyan ma is, a Lomnici-csúcs volt a Tátra legfőbb vonzereje. A
hegymászók időtlen idők óta megpróbáltak felmászni a Tátra egyik legimpozánsabb
csúcsára. Az idők során a Kő-pataki-tüzelőkő egyfajta tájékozódási pont lett a
csúcsra tett túrák során. Lelkes hegymászók azonban nem elégedtek meg azzal,
hogy csupán bebújjanak a szikla alá, így 1841-ben megtörtént a későbbi
menedékház kialakulásának első említésre méltó mozzanat, amikor is négy
sziléziai turista egy nyitott tűzhelyet épített fel a szikla védelme alatt. Az
évek során újabb tettre kész turistáknak köszönhetően kisebb módosításokat
hajtottak végre a kezdetleges menhelyen. 1915-ben, amikor ez a terület már a
Kincstári Erdészet tulajdonában volt, a Magyarországi Kárpátegyesületnek (MKE)
köszönhetően a menhely menedékkunyhóvá alakult át. Az építkezést a hadsereg
tagjai végezték, és még abban az évben be is fejezték a munkát. A tüzelőkő elé
másfél méter magas, félkörív formájú betonfalat emeltek, a hajlékot vasbetonból
készült tetővel látták el, amely a szikla formáját követte. A betonfalba
rácsokkal díszített ablakot, a helyiségbe kemencét építettek be, melynek
melegénél egyszerre 25 személy tudott éjszakázni. Az építményt szlovákul
„Kaverna” néven emlegették.
1932-ben a menedékkunyhó kezelését a Csehszlovák
Turisták Klubja (KČST) vette át, amely 1934-ben Michal Tomčíknak – aki már
hosszú évek óta támogatta a tátrai turizmus fejlesztését – felajánlotta, hogy
vegyen részt a kunyhó menedékházzá történő átalakításában, ennek fejében pedig
legyen a ház vezetője. Tomčík elfogadta a javaslatot, és a ház felújítása során
az eredeti arculatot megváltoztatva valójában egy teljesen új házat épített. Az
építkezés nagyon gyorsan haladt, alig egy évvel később már kész is volt az új
menedékház. Az építkezést számos, főleg pénzügyi gondok nehezítették. Az új
menedékházban konyhai felszereléseket, padokat, asztalokat és ágyakat helyeztek
el, kapacitása 14 fő volt. Tomčík a feleségével együtt egész évben üzemeltette
a házat. Az első tél tapasztalatai azt mutatták, hogy az erős nyugati szelek
hatására a menedékház előtt hatalmas hótorlaszok keletkeztek. Ezért a ház
bejárata elé egy 2x2 méteres verandát építettek, amely védelmet nyújtott a
szelek ellen. Tomčíkék 1945-ig lelkiismeretesen vezették a hazai és külföldi
turisták körében egyre nagyobb népszerűségnek örvendő menedékházat. Később
azonban kedvezőtlen bérleti szerződést ajánlottak neki, melyet nem írt alá, így
kénytelen volt asztalosként elhelyezkedni a Tátralomnicról a Kő-pataki-tóig
kiépítendő felvonó építkezésén, a házról pedig továbbra is felesége
gondoskodott. 1946-ban új gondnok, Michal Bobula váltotta fel Tomčík feleségét
a menedékházban. A felvonónak köszönhetően a menedékház további fejlődés előtt
nézett, a lehetséges új vendégek és a villamos energia bevezetése ideális
feltételeket teremtett a turizmus, és vele együtt a menedékház további
fejlesztésére.
Nos, éppen az ellenkezője történt.
A különböző politikai és tulajdonosi változások hatására a menedékház helyzete
egyre romlott, egyik tulajdonos sem mutatott érdeklődést a ház fejlesztésére.
1952-ben a házat ideiglenesnek, állapotát pedig nem megfelelőnek jellemezték.
Ez az állapot szerencsére nem tartott sokáig. 1953-tól a menedékházat Rudolf
Presler vezette, aki bővítette a férőhelyek számát, és emelte a kényelmi
szolgáltatások színvonalát. Továbbra is problémát jelentett az ivóvíz, amelyet
tartályokban kellet a házhoz szállítani. Idővel ismét visszaesett a menedékház
forgalma, ezért 1972-ben egészségügyi okokból befejezte működését, ezután
hosszú évekig raktárként használták. Így volt ez egészen 1984 márciusáig,
amikor az akkori Tátrai Nemzeti Park (TANAP) vette át a kezelését. Ezután lebontották
az 1955-ben hozzáépített épületrészt, amely magát a kandallót is magában
foglalta. Le kellett volna még bontani a ház tetejét is, de időközben 1993-ban
a házat bérbe vette Laco Kulanga, az egykori ismert tátrai teherhordó. Ő
felügyelte a széles körű felújítást, melynek során a menedékházba bevezették az
ivóvizet, és egyúttal egy kis szennyvíztisztítót is kialakítottak. Mindezekre
szükség volt a menedékház újjáélesztéséhez. 1994-ben a menedékház még csak
korlátozott mértékben, 2 évvel később azonban már teljes kapacitással működött.
A menedékházat azóta is az ismert és neves tátrai teherhordó, Laco Kulanga
üzemelteti, aki egy páratlan rekordnak is a tulajdonosa, hiszen ő volt az, aki
1993-ban 207,5 kg. terhet vitt fel a Zamkovszky-menedékházhoz. Emellett több
éves pályafutása során több mint 1000 tonna árut vitt fel és le a Tátrában
dolgozva.
Jelenleg az egész évben nyitva
tartó menedékházban 2 szobában 8 személy számára tudnak szállást biztosítani, a
házban fürdőszoba és WC is található. Az étteremben, melynek ablakaiból szép
kilátás nyílik a Tátraalja településire, meleg és hideg ételeket kínálnak, az
egész épületet elektromos fűtéssel fűtik. Az élelemről és a frissítőkről a
gondnok gondoskodik, aki a mai napig a hátán viszi le a menedékház működtetéséhez
szükséges anyagokat a felvonó felső állomásáról. A Kő-pataki menedékházból
figyelemre méltó kilátás nyílik a Poprádi-medencére, a ház megfelelő
kiindulópontja egy könnyű sétának, és kedves menedéke az átfagyott síelőknek.
