![]() |
| A Rainer-kunyhó 1884 körül. Divald Károly felvétele |
A Rainer-kunyhó a Magas-Tátra legrégebben épült, egyben
legkisebb menedékháza, nevét a tátrai turisták rövidített és becézős formában
„Rainerka” néven szokták emlegetni. A Rainer-kunyhó a Magas-Tátrában, a
Rainer-réten található, kb. 25 perc gyalogútra a Tarajkától, és kb.
ugyanennyire a Zamkovszky-menedékháztól. Mindkét irányból viszonylag széles,
nem túl fárasztó erdei úton érhetjük el, így gyermekeknek és idősebbeknek is
ideális kirándulási célt jelent.
A XVIII. század végén a Nagyszalóki-csúcs déli lejtőjén
alapították meg a Magas-Tátra legrégebbi települését, Tátrafüredet (később
Ótátrafüred). Tátrafüred első látogatói nem mutattak túl nagy érdeklődést
a magas hegyekben történő mozgás iránt, inkább a helyi savanyúvízforrásnál
és a fürdőben pihentek és szórakoztak. Így volt ez egészen az 1830-as évekig,
amikor a ma már legendás Rainer János György lett Tátrafüred bérlője, az általa
szervezett kirándulásokon indultak el a turisták a tátrai völgyek
mélyébe.
E túrák során meglátogatták a Tar-pataki-vízeséseket, a
Kis-Tarpataki-völgyet, a kalandvágyóbbak pedig akár a Lomnici-csúcsra is
feljuthattak. Egy évtizeddel később a kirándulások útvonalának megkönnyítése
végett Rainer módosította a Tarajkára vezető korábbi útvonalat. Ez is
hozzájárult a Nagy-Tarpataki-völgy torkolatában tervezett első tátrai
menedékház felépítéséhez. Az építkezés 1863-ban kezdődött, és 2 évvel később,
1865-ben fejeződött be. Egy alapozás nélküli, kőből épült házat építettek, kis
ablakokkal, melyek inkább a szellőzést, mintsem az épület megvilágítását
szolgálták. Az épület berendezése priccsekből és egy kandallóból állt, tetejét
zsindelytetővel borították, falának réseit mohával tömték be. A házikóban
nem volt alkalmazott, és hivatalosan nevet sem adtak neki, de a vendégek
spontán Rainer-kunyhónak vagy Rainer-menedékháznak kezdték nevezni. Az épület
bejárata fölé egy magyar nyelvű emléktáblát helyeztek el „Rainer emlék 1865“
felirattal.
![]() |
| A Rainer-kunyhó és a Zerge szálló 1906 körül. |
A Rainer-kunyhó mindenki előtt nyitva állt, de elsősorban turistáknak kínált
éjszakai szállást. Állapota azonban alapítójának halála (1872) után gyorsan
romlott. 1876-ban az ótátrafüredi vendégek körében, majd a Magyarországi
Kárpátegyesületnél (MKE) is gyűjtést rendeztek az újjáépítésére, azonban egyik
gyűjtés sem hozta meg a várt eredményt, nem sikerült összegyűjteni a
szükséges pénzösszeget. Pár év múlva, 1884-ben pedig Felsőerdőfalva község felépítette
a később Zerge szállónak elnevezett vadászházat, amely a Rainer-kunyhó
közvetlen szomszédságában állt. Az építkezés során a Rainer-kunyhót
a munkások éjszakai szállásaként használták, majd a Zerge szálló átadása
után melléképületként funkcionált, raktár, majd istálló, később rövid ideig
disznóól is volt. 1963-ban a Rainer-kunyhó alapításának 100. évfordulója
alkalmából tervet dolgoztak ki az épület kulturális célokra történő
hasznosításáról, ez azonban nem valósult meg. A Zerge szálló szanálása,
1980 után az erőteljesen elhanyagolt állapotban lévő Rainer-kunyhó kezelését a
Tátrai Nemzeti Park (TANAP) kapta meg, és hamarosan hozzáláttak
a menedékház helyreállításához. A felújítás után a bejáratot
vasrudakkal zárták le. Közvetlenül a bejárat mellé elhelyeztek egy
emléktáblát, amelyen tájékoztatták a turistákat, hogy milyen,
történelmileg értékes épület előtt állnak.
Ennek ellenére fegyelmezetlen turisták idővel a kunyhó belső részét és
környékét szeméttel szórták tele. A helyzet csak 1997-ben változott meg, amikor
a jelenlegi gondnok, Peter Petras vette bérbe az épületet. A késmárki
középiskolai tanár, aki aktív tátrai teherhordóként találkozott először a
Rainer-kunyhóval, a szó szoros értelmében az eltűnéstől mentette meg a
menedékházat. A kunyhóban összegyűlt hulladék elszállítása után
a bérlő a családtagjai és ismerősök segítségével hozzálátott az
épület rendbe tételéhez. 1998-ban a több mint 100 éves Rainer-kunyhó
ajtaja ismét megnyílt a nagyközönség előtt. Az épületben a TANAP
információs központot létesített, valamint létrehoztak egy kis kiállítást is az
ódon falak között. A mai napig megtekinthetjük itt a tátrai teherhordók
által használt hátikosarakat, a XX. század elejéről származó sílécek több
típusát, a szabad falfelületeket pedig dokumentumértékű fotók borítják. A
kunyhóban frissítőket, édességet is vásárolhatunk, valamint csak itt kapható a
legendás, titkos recept alapján készülő „Rainerovka” nevű ital (alkoholtartalmú
ital, csak felnőtteknek). A házban és környékén egész évben különböző
rendezvényekkel várják a kikapcsolódásra vágyódó turistákat. Nagy hagyománya
van a hóból épített Betlehemnek, melyet a kunyhó bérlője minden télen
a Háromkirályok ünnepe előtt épít fel, vagy az immár hagyományos „Kunyhó
ünnepe“ című programnak. Ennek keretében rendezik meg a rendhagyó
„Teherhordó-próba“ elnevezésű versenyt – azok számára, akik szeretnék
kipróbálni, milyen könnyű vagy nehéz 70 kg-os terhet cipelni a hátunkon.
![]() |
| A Rainer-kunyhó napjainkban |
A nagy mennyiségű, nehéz, nedves hó súlya 2000 márciusának közepén
megrogyasztotta az épület tetejét. Ennek következtében a gondnok 2003-ban
hozzálátott a további rekonstrukciós munkákhoz. Kicserélték a teljes
tetőt, beleérte az alátámasztó gerendákat is. A tetőt hőszigeteléssel is
ellátták, a 9000 db. kézzel hasított zsindelyt két rétegben rakták rá a tetőre.
A rekonstrukció során előtetőt építettek a bejárat fölé, a tetőtérben
kialakítottak egy kis helyiséget, ahol a személyzet szükség esetén akár
éjszakázhat is, a kunyhóban pedig cserépkályhát építettek.
A Rainer-kunyhó napjainkban a Tátra nélkülözhetetlen színfoltja. Azt
szokták mondani, hogy aki nem járt a Rainer-kunyhóban, nem volt a Tátrában. A
kunyhó közelében találhatók a gyönyörű Tar-pataki-vízesések, a kunyhó és
környéke több gyalogos túra kiindulópontja. A kunyhó a nyári és
a téli szezonban is nyitva van, novembertől karácsonyig azonban csak
hétvégén és ünnepnapokon.
