1846-ban Vahot Imre szerkesztésében Pesten jelent meg a „Magyarföld és népei” című folyóirat, melyben „A Kárpátok, vagy a Tátra” című fejezet bevezető részei után a szerző akkoriban részletesnek mondható módon foglalkozik a Kárpátok és a Tátra viszonyaival, az akkori tudásszint szerint mutatja be a hegység kiterjedését, magasságát, felépítését, időjárását, tavait, vízeséseit, barlangjait, nemes érceit, növényzetét és állatvilágát. Az alábbiakban a Kárpátok magasságáról és időjárásáról szóló fejezetek olvashatók, természetesen eredeti helyesírással:
„II. A Karpatok magassága.
A Tátra némelly csúcsa a 8000 lábnyi magosságot felülhaladja; különösen a Szepesmegyéhez tartozó lomniczi tető - melly rajzunkon a középen látható, s az alatta jó nagy távolságban fekvő K. Lomnicz falutól veszi nevét - 8133 láb (némellyek szerint 8319 bécsi láb), - sőt a jégvölgyi tető (Eisthaler Spitze) még ezen is felülemelkedik 8400 lábig a tenger szine fölött. A liptói Karpatok közt legmagasabb a Kriván - melly képünknek baloldali részén látható - 7634 (némellyek szerint 7893) lábra emelkedik, s a liptói Alpesek neve alatt ismeretes hegyágazaton legmagasabb a Chocs, mellynek csúcsáról tiszta időben Krakó is látható. A szepesi Karpatokban 19 főbb nevezetes csúcsot, számos hegynyerget, fokot lehet számitani; majd mindeniknek van magyar s egyszersmind német neve is; például: a kézsmárki, nagyszáloki csúcs, királyorr, lengyel nyereg stb. A liptói Karpatok többnyire tót nevüek mint Stet, Rohats, Hruby, Visoka stb.
IV. A karpati időjárásról.
A Karpatok időjárása, rögtöni változékonysága miatt, fölötte különös. Néha a Tátra csúcsain szép tiszta idő van, s alant a hegyek lábainál esik, mennydörög, villámlik. A viharos szélvész dulása csak itt tünik föl egész borzasztóságában; a menydörgés a magas hegyek minden zugában viszhangzik, s moraja tizszer erősebb mint más lapályos helyeken. A Tátrát kisebb nagyobb mértékben, legalább helylyel-helylyel majd mindig köd leplezi, melly néha egy percz alatt támad, s épen olly gyorsan el is enyészik. Igen ritkán történik meg, hogy e hegyeket csak egypár napig is átalános tiszta , derült idő viditaná fel. Néha pedig az egész Tátra tetőtül talpig sürü fekete felhőkbe van burkolva, mig csúcsai fölött az ég tisztán látható; néha a felhők csak a hegyek közepén szállongnak, tetején és alján tiszta idő mosolyog. A Tátra csúcsain sokszor a legmelegebb nyári időben is jég és hó esik, mi fehér lepellel boritván a magas ormokat, meglepő ellentétes látványt nyujt. János napja körül legváltozékonyabb itt az idő. A Karpatok megtekintésére legalkalmasabb az ősz, mert ekkor, néhány napig tartós, tiszta időre lehet számitani. A karpatalji lakosok legbiztosabb időjárási irányzója a felhő és köd, például ha a nagyszálóki csúcsot sűrü fekete felhő fedi, ez biztos előjele az esőnek.”
Forrás: Vahot Imre – Magyarföld és népei
