A Csorbai-tó a XIX. század
hetvenes éveiben még elhagyatott, megközelíthetetlen hely volt, partja, környező
völgyei sűrű erdőséggel benőve. Azt, hogy a tó ma is él, elsősorban a
gömör-liptói id. Szent-Iványi Józsefnek (1817-1906), „a régi, jó kedélyű,
gavallér magyar nemesi világnak egyik korunkba tévedt sugarának” köszönhető. A
tavat körülvevő birtokok ura mentette meg a tavat, hiszen 1870 körül, amikor a
tó köztulajdon volt, lecsapoltatását tervezték. A környék szépségére az 1870-es
években figyeltek föl, 1872-ben a tulajdonos vadászházat építtetett melléje,
majd 1875-ben az Magyarországi Kárpátegyesület Szent-Iványi József támogatásával
felépítette a második magas-tátrai menedékházát, a terület tulajdonosáról
elnevezett József menedékházat.
A Szent-Iványi család birtokában lévő területet 1901-ben a magyar királyi
kincstár annak elkerülése céljából vásárolta meg Szent-Iványi Árpádtól, nehogy
a telep a szomszédos Felsőhági tulajdonosa, Christian Hohenlohe herceg kezébe
kerüljön. A kincstár a fürdőtelepet azonnal bérbe adta a brüsszeli székhelyű Nemzetközi
Hálókocsi Társaság és a lőcsei Szepesi Hitelbank által létesített Magyarországi
Szálló- és Fürdővállalatnak, amely az ótátrafüredi Grand Hotel (1904) és a
tátralomnici Palota Szálló (1905) felépülte után nagy fejlesztésekbe kezdett a
tó körül. 1906-ban épült fel a tó déli partján az 54 szobás Nagyszálló, amelyet
összekötötték az épület helyén korábban állt Csorba-tó szálló mellé 1892-ben
felépített vendéglővel. A Nagyszállót az 1914-1917 között felépített kávéházzal
egy tágas hall kötött össze. A Nagyszálló keleti szárnyának építését 1916-ban
kezdték el, s a húszas években fejezték be. A Nagyszálló a II. világháború után
egészen a rendszerváltásig gyógyüdülőként működött, a főépület Kriván, a keleti
szárny Hviezdoslav néven. Napjainkban a Magas-Tátra egyetlen ötcsillagos
szállodájaként a Grand Hotel Kempinski épületegyütteséhez tartozik.
Az épület 1:200 méretarányú
modellje jelenleg a Csorbai-tó mellett lévő Hotel Solisko halljában látható
kiállítva. A makettet Oto Jalčovík készítette.
