A Svinica (Świnica)
erőteljes sziluettje kiemelkedik a tátrai panorámából, magára vonja a hegy
lábánál nézelődő turisták figyelmét. Nem csoda hát, hogy ez a csúcs már régóta
a tátrai kirándulások egyik legnépszerűbb úticélja. A Svinica a Magas-Tátra
főgerincén emelkedik, annak nyugatról az első jelentős csúcsa. A csúcsban egy
jelentős mellékgerinc ágazik el a főgerincből, ez nem más, mint a Svinica 9 km
hosszú keleti gerince, amelyen a híres Sas út is megtalálható, és amely egészen
a Woloszynig (Wołoszyn) húzódik. A Svinica három völgy, mégpedig a Gąsienica-völgy
(Dolina Gąsienicowa), a Lengyel-Öt-tó völgye (Dolina Pięciu Stawów Polskich) és
a szlovák oldalon található Csendes-völgy (Tichá dolina), pontosabban ez
utóbbinak felső mellékvölgye, a Walentko-völgy (Dolina Walentkova) fölött
magasodik.
A csúcsnak két orma van, az alacsonyabb, csak hegymászók számára
elérhető orom 2291 méter, míg a magasabb, turisták által is elérhető orma 2301
méter magas. A két ormot az Alsó-Svinica-oromrés (Niżnia Świnicka Szczerbina)
választja el egymástól.
A csúcs első
meghódítói már a XVIII. században jártak a csúcson, mégpedig trigonometriai
mérések céljából, majd a turisták 1867-ben foglalták el a híres hegyi vezető, Maciej
Sieczka vezetésével. A csúcs a későbbi években népszerű turista célponttá vált
megfordult itt többek között Kazimierz Przerwa-Tetmajer, Maria Skłodowska-Curie
és Vlagyimir Iljics Lenin is.
Viszonylag könnyű
megközelíthetősége, különösen a Gáspár-csúcsra (Kasprowy Wierch) vezető felvonó
átadása óta turisták tömegei keresik fel, sokszor figyelmen kívül hagyva az
útvonal potenciális nehézségeit. Jelenleg a csúcsot két oldalról lehet
megközelíteni: a Svinica-hágóból (Świnicka Przełęcz) vagy a Zawrat-hágóból
(Zawrat). A két útvonal eltérő nehézségű, de egyik sem alkalmas arra, hogy
olyan turisták használják, akik csak most ismerkednek a tátrai túrázással. A
Svinica-hágóból érkező, jelentős részében láncokkal biztosított, közepesen
meredek terepen vezető útvonal a közepesen tapasztalt turistáknak nem okozhat
problémát. A Zawratról a csúcsra vezető útvonal viszont sokkal nehezebb –
nagyon kitett lejtőn vezet, és a meredek-sziklás terepen történő megfelelő
tájékozódási képességet igényel. Mivel az útvonal sok szakadékot keresztez, ez
az ösvény különösen veszélyes a nyár elején még megmaradt téli hófoltok
keresztezése esetén – a Lengyel-Öt-tó völgye felé történő kicsúszás
következtében sok turista vesztette már itt életét.
A Svinica
környezetében a turistákra leselkedő veszélyek nagyságát jól szemléltetik a
lengyel hegyimentők (TOPR) statisztikái: a régióban eddig kb. 120 mentőakcióra
került sor, a halálos áldozatok száma meghaladja a negyvenet. A jól felkészült
turistáknak azonban megfelelő időjárási körülmények között a csúcs szép úticél
lehet, amely érdekes nyomvonallal és festő kilátással csábítja magához az
embert.
A Svinica nevét a
helyi őslakosoktól, a góraloktól kapta, akik szerint a csúcs a Zakopane fölé
magasodó Gubałówka gerincéről nézve disznófejre hasonlít (świnia magyarul
disznó). Korábban a csúcsot Dźwinią Skałą (Belsazar Hacquet tátrai panorámáján
1793-ban), később Szwinią Skałą néven ismerték, majd a XX. század első felében
ebből alakult ki mai elnevezése.
