In memoriam Kókai Tamás – Az első téli csúcstúra Hír

Nagy Árpád
Nagy Árpád
2015/03/15
Hirdetés
Jó időben indultunk a Csorbai-tótól, és a meglehetősen monoton bevezető szakasz után kezdtük meg a felfelé kapaszkodást. A Kriván ismét olyan csúcs volt, ahol Tomi járt már előtte is, nekem viszont első utam volt. Hétköznap volt, tehát eleve nem számítottunk nagy tömegre az út során, és a csúcson sem, de azt nem gondoltuk, hogy egész nap (a Csorbai-tó környékét kivéve) csak egyetlen emberrel fogunk találkozni, azzal is csak visszafelé, már a Jamszkó-tó mellett.
Szép téli időben haladtunk felfelé, és amint kiértünk az erdőből, rögtön „szerelvényt igazíts” volt, mivel erősen tűzött a nap. Ez a kellemes idő egész nap kitartott, azzal a plusszal, hogy fenn a csúcson eléggé fújta a szél, de szerencsére a hó már nem volt friss, így nem tudta a szél felkavarni.

Mint a legtöbb túránkon, ekkor is mindketten saját, jól bevált tempónkban haladtunk, ami miatt Tomi általában a felsőbb régiókban jelentősen előttem szokott menni. Most sem volt ez másképp, a két turistaút kereszteződésében, a csúcstól nem messze azonban megállt, és megvárta, amíg utolérem. Mint már írtam, szép idő volt, így leült a zsákjára, és … elkezdett szendvicset majszolni! A csúcstól negyed óra járásra! Amikor én örültem, hogy tudok levegőt venni… Ugye, ismerős helyzet? És lesz még ilyen máskor, ennél cifrább is! Tehát megvolt a szendvics, és immár együtt mentünk tovább, majd kisvártatva elértük a csúcsot. Mivel mint már írtam, a csúcsra vezető út során egyetlen emberrel sem találkoztunk, elmondhattuk magunkról, hogy azon a téli napon nagy valószínűséggel csak mi voltunk fenn a Krivánon! Elkészítettük a rendhagyó csúcsfotót, ugyanis ekkor még nem vittünk magunkkal magyar zászlót, a csúcson viszont a hóba szúrt póznán egy szél tépte cseh zászlót lengetett a szél, és e mellett fotóztuk egymást, majd visszaindultunk a Csorbai-tóhoz, aztán tovább a már jól bevált Hotel Slovan-ba, Tátralomnicra.
A történet folytatódik…

Lejegyezte: Nagy Árpád
Hirdetés
Hirdetés