III. rész – Hegyek bűvöletében: Nagy-Menguszfalvi-csúcs,
Lomnici-csúcs
Amint a
16 éves fiú a Halastó partján állva szemével követte a több mint egy
kilométerrel fölötte emelkedő gerincet, vágyat érzett. Szeretett volna elsőként feljutni oda. Mi hajtotta,
hogy megmássza a Nagy-Menguszfalvi-csúcsot? Az elismerés és értékelés utáni
vágy, a legyőzhetetlen legyőzése, önmaga leküzdése? Az első megmászás sok mindent
megváltoztatott a Tátrában. A XIX.
századig azt hitték, hogy a Lomnici-csúcs a Tátra legmagasabb csúcsa. Legyőzése
a késmárki diákok legmerészebb álma volt. Ma azonban már tudjuk, valójában kit
illet az elsőség. A csúcs elsőként történő megmászása iránti megszállott vágy a
XX. században a függőleges nyugati fal első átmászására irányult. A kihívást
jelentő fal nem hagyott nyugodni két kitűnő hegymászót sem, a véletlen azonban csak egyikőjüket
segítette győzelemre. De mindketten a hegyekben lehetséges legnagyobb árat fizették...
Az emberek sokáig tétováztak, hogy belépjenek a hegyek
közé. Hiszen ez a sárkányok és drága kincsek birodalma, elrejtve a Magas-Tátra
999 csúcsa között. Nem is sejtették, hogy a kincsek őreiről, ördögökről és
angyalokról mi az igazság, mi rejtőzik a titokzatos völgyekben, a tavak
mélységeiben, vagy a szűz ormokon. Egyszer aztán eljött az idő, amikor föl
merték emelni a fejüket, és beléptek a hegyek birodalmába. Magukba szívták a tátrai
gránit illatát, kezdték megismerni a hegyek szellemét, egyre magasabbra vágyva
a természet ősi birodalmában.
Nagy-Menguszfalvi-csúcs – Mengusovský štít, 2438 m (lengyelül:
Mięguszowiecki Szczyt, németül: Mengusovsky Spitze)
Menguszfalvi-gerinc
– valószínűleg így hívták a menguszfalvi pásztorok és gyógynövénygyűjtők az
összes hegygerincet, amely völgyük határát képezte. Azonban a
Menguszfalvi-völgyet övező csúcsok iránti érdeklődés szükségessé tette a
topográfia pontosítását. A határon húzódó hatalmas Menguszfalvi-gerinc
választja el a Hincó-tavi-katlant a lengyel oldalon található Halastavi-völgytől.
Ezeket átnevezték
Keleti-, Középső- és Nagy-Menguszfalvi-csúcsnak, a főcsúcsot azonban a
lengyelek első megmászója után sokáig Chałubińsky-csúcsnak hívták.
Első
feljegyzett nyári megmászás: 1877, Ludwik Chałubiński, Wojciech Roj, Maciej
Sieczką.
Első
feljegyzett téli megmászás: 1906, Ernst Dubke, Alfred Martin, Breuer János, id.
Franz János.
A
csúcsra hegyivezetővel lehet fölmászni a Menguszfalvi-völgyből.
Lomnici-csúcs
– Lomnický štít, 2632 m (lengyelül: Łomnica, németül: Lomnitzer Spitze)
Régi
elnevézeseit, mint pl. Apa (Otec), Öregapó (Starý otec), Nagyapó (Dedo) fenségességének,
elérhetetlensége hitének, és legnagyobbnak vél magasságának köszönhette. Az „Öregapó”
meghódítása a késmárki fiataloknak is a legnagyobb álma volt, akik
megmászhatatlannak tartották. Hogy ki állt a csúcsán elsőként, azt ma már rejtély.
Idővel ugyan elveszítette vélt magassági elsőbbségét, a csúcsára épített
kötélpálya azonban a maga korában világritkaságnak számított. Nyugati fala ma
is vonzza a hegymászókat.
Első
feljegyzett nyári megmászás: 1793, Robert Townson.
Első
feljegyzett téli megmászás: 1891, Theodor Wundt, Horvay Jakab.
A
csúcsra helyivezetővel lehet fölmászni a Lomici-nyeregből, vagy a
Kis-Tarpataki-völgyből.
IV. rész – Az utolsók: Hegyes-torony, Varangyos-tavi-csúcs,
Közép-orom
1902
augusztusáig nem állt rajta ember. A Hegyes-torony egyike a legutoljára
meghódított tátrai csúcsoknak. Olyan nehéz, hogy még a legtapasztaltabb
hegyivezetőknek sem volt rá más elnenvezésük mint „az az átkozott kutya”. Englisch
Károlynak azonban mégsem hozott elismerést a legyőzhetetlen legyőzése. A több
mint 30 első megmászásával kapcsolatos kételyek úgy elvették a kedvét, hogy el
is ment a Tátrából.
Örökre
a Tátrában maradt viszont Christian Kraft von Hohenlohe porosz herceg, a XIX.-XX.
század fordulóján Európa harmadik leggazdagabb embere. Nélküle nem úgy nézne ki
a Tátra, ahogy ma ismerjük. A Varangyos-tavi csúcs alatti mély völgyek ma is az
ő betelepített vadjait őrzik. Hohenlohe nyomai nem csak a tátrai természetben
találhatóak meg, hanem a természetvédelem elveiben, és az emberek gondolkodásában
is. Csak egy kis lépés hiányzott ahhoz, hogy a Lengyel-Tátra egy része is a mai
Szlovákiához tartozzon.
A Közép-orom
első megmászását Téry Ödön a csúcson pezsgővel ünnepelte meg. Lehet hogy akkor,
a levezető úton, amikor jégeső kapta el őket, kezdte mérlegelni a mai
Téry-menedékház építését... A Közép-orom ma is vonzza a hegymászókat, leginkább
az egyedülálló hatalmas táblája a középen húzúdó repedésekkel. Nem hagyja
aludni a hegymászókat, fényképészeket és pókokat sem.
Ember
és hegy. Egymással szemben. Csak egyikük veszíthet, de ez sohasem a hegy.
Nincsenek nézők, érmek, dobogó a győztesnek. A jutalom azonban sokkal értékesebb:
az alázat és a tudás. A hegyek nem csak a tekintetünket emelik fül, hanem a
lelkünket is. Mert a hegy vonzereje, szemben a földdel, fölfelé emel. Nem csak
a Tátra óriásai vonzzák a hegymászókat. A kisebb, kevésbé feltűnő csúcsok,
eldugott gerincek is. Sokszor az utolsók a völgyben, az utolsók a megmászásban,
de biztosan nem utolsók szépségükben.
Varangyos-tavi-csúcs
– Javorový štít, 2424 m (lengyelül: Jaworowy Szczyt, németül: Ahornsspitze,
Uhrnspitze)
Christian
Kraft von Hohenlohe herceg 1879-ben megvette a lengyelektől a Tátra nagy
részét. Neki köszönhetően áll most egy kis vadészkastély Javorinán, élnek nagy
számban nagyvadak a Tátra északi oldalán, és tartozik a Jávor-völgy a
Magas-Tátra legszebb völgyei közé. A Jávor-gerinc sziklafala legmagasabb
kiemelkedésével, a Varangyos-tavi-csúccsal sokáig elijesztette a hódítókat,
amíg a völgyban meg nem jelent egy merész 16 éves diák. Englisch Károlyt
elbűvölte a csúcs, édesanyjával felbérelték idősebb Hunsdorfer János hegyivezetőt,
és 1897. augusztus 13-án megkíserelték a csúcs első megmászását.
Első
feljegyzett nyári megmászás: 1897, Englisch Károly, Englisch Antónia, id. Hunsdorfer
János.
Első
feljegyzett téli megmászás: 1911, Hefty Gyula Andor, Komarnicki Gyula.
A
csúcsra helyivezetővel lehet fölmászni.
Hegyes-torony
– Ostrý štít, 2360 m (lengyelül: Ostry Szczyt, németül: Spitzer Turm)
A
Hegyes-torony az utolsó Tátrai csúcsok közé tatrozik, amelyekről az ember
széttekintett. A XX. század elejéig érintetlen maradt, az akkori idők legjobb
hegymászói a megmászhatóságában is kételkedtek. Néhány kisérlet után Englisch
Károly is kételkedni kezdett ebben, végül azonban sikerült neki a még
érintetlen csúcs megmászása.
Első
feljegyzett nyári megmászás: 1902, Englisch Károly, Englisch Antónia, id. Hunsdorfer
János, Strompf János.
Első
feljegyzett téli megmászás: 1911, Komarnicki Gyula, Grósz Alfréd.
A
csúcsra helyivezetővel lehet fölmászni a Nagy-Tarpataki-völgy felől.
Közép-orom
– Prostredný hrot, 2440 m (lengyelül: Pośrednia Grań, németül: Mittelgrat)
1876-ban
Téry Ödön Still János hegyivezetővel a Lomnici-csúcsról vizsgálta meg a
csúcsot. Mindenki próbálta meggyőzni őt, hogy lehetelen megmászni, ez azonban csak
növelte Téry érdeklődését. Augusztus 11-én álltak a Közép-orom csúcsán, ahol
egy pezsgős üvegbe magyarul és németül írt üzenetet helyeztek el. A
Katalin-csúcs táblái a 60-as években nagy mászóproblémát jelentettek. Nem
hagyták aludni a hegymászókat, fényképészeket és pókokat sem.
Első
feljegyzett nyári megmászás: 1876, Téry Ödön, Schwartz Pál, Horvay Sámuel,
Still János.
Első
feljegyzett téli megmászás: 1904, Jordán Károly, J. Lackner, J. Szelke, Breuer
János, id. Spitzkopf János.
A
csúcsra helyivezetővel lehet fölmászni a Nagy-Tarpataki-völgy felől.
