![]()
130
évvel ezelőtt, 1885. február 23-án született Budapesten dr. Komarnicki Gyula
(1885-1975) ügyvéd, az egyik legjobb magyar hegymászó, a Magas-Tátra egyik
legkiválóbb ismerője, magyar- és német nyelvű tátrai hegymászókalauzok szerzője.
Édesapja, Komarnicki Zsigmond Varsóban született, régi lengyel családból, gyermekei
azonban csak felnőtt korukban ismerkedtek meg rokonságuk lengyel részével, kapcsolataik
Lengyelországgal – ahogy ezt Komarnicki Gyula mondogatta – azonban nem a rokoni
szálakon alapultak, hanem a hegymászáson. A budapesti piaristáknál járt
középiskolába, a jogi karon doktorált, majd letette az ügyvédi vizsgát.
Szüleivel gyakran nyaralt a Magas-Tátrában, de kezdetben a hegyek nem voltak rá
hatással. Mikor azonban Jankovics
Marcell „Úttalan utakon” című könyvét elolvasta, lelke tüzet fogott.
A tűz csiholásához középiskolai és egyetemi diáktársa Serényi Jenő
– aki már évek óta járta a hegyeket – is hozzájárult. A turizmusról nagyon
hamar hegymászásra váltott. Hegymászó pályafutása 1906-ban kezdődött, amikor
szüleivel és Román öccsével a Magas-Tátrában nyaraltak.
![]()
A két testvér augusztus
14-én szülei tudta nélkül, városi öltözékben és cipőben felmásztak a
Lomnici-csúcsra, ahová késő délután érkeztek, és ott elhatározták, hogy „útközben”
a Késmárki-Zöld-tónál meglátogatják ismerőseiket. A leereszkedés az aránylag
nehéz hegymászóterepen nagyon kalandos és életveszélyes volt, de a
Nagy-Papirusz-völgyben töltött éjszaka után végül is szerencsésen végződött. A
következő évben már 2 első megmászása volt, ezek száma az évek során rohamosan
növekedett; az 1912. év volt a legsikeresebb (25 új út). A trianoni
országdarabolás lehangolta, és csak 1920-ban jelent meg ismét a Tátrában, majd
1923-ban lényegében abbahagyta a tátrai hegymászást. 1937-ben és 1942-ben volt
még két komolyabb szóló mászása. 1906-1914 között a legjobb hegymászók közé
tartozott. 1942-ig mászott, még 1968-ban is turistáskodott a Magas-Tátrában.
Kötéltársa legtöbbször öccse Komarnicki
Román és Grósz Alfréd
volt, de nagyon sok magyar, német és lengyel hegymászóval is mászott. A
Magas-Tátrán kívül (ahol minden csúcsot megjárt és 143 első megmászása volt)
jelentős útjai voltak az Alpokban és a Dolomitokban.
Egyik
legjelentősebb műve „A Magas-Tátra hegyvilága” című hegymászó és turistakalauz, melyhez egy életen át
nagy szorgalommal gyűjtötte az adatokat. Széles körű levelezést folytatott,
hogy az elnevezések, az új mászóutak tekintetében minden részletre kiterjedő
művet alkosson. A könyv megjelentetésére a Medicina kiadóval kötött szerződést,
mely szerint összesen négy kötet került volna kiadásra 80 ív terjedelemben. Az
anyag fele készen volt már, amikor a kiadó értesítette Komarnickit, hogy nem
tudja vállalni a korábban elképzelt terjedelmet, hanem csak 30 ív terjedelemben
jelenhet meg a kalauz. Néhány héttel később bekövetkezett balesete azonban
meggátolta abban, hogy a könyv írását befejezze és az anyagot sajtó alá
rendezze. Ez a munka végül is Bucsek Henrikre maradt, aki vállalta
a kész részek zsugorításának kényes feladatát, és a hiányzó részek megírását,
illetve a jegyzetek alapján történő elkészítését. A szakmai ellenőrzést és a
rajzokat, valamint a fényképekbe a berajzolást Arno Puškáš, a térképvázlatokat
Július Andráši készítette. Az első kiadás egy vastag kötetben 1978-ban, a
második, átdolgozott kiadás pedig hét füzetben 1985-ben jelent meg. Külön
értéke, hogy a Tátra helyneveit négy nyelven adja meg (szlovák, magyar, lengyel
és német).
