Milyen hosszú ideig
marad meg a Tátrában a hótakaró? Mennyi az éves csapadékmennyiség? Hogy
keletkezik a halny? A következőkben néhány alapvető információt olvashatunk a
Tátra éghajlatáról. A Tátra éghajlati viszonyait alapvetően a mérsékelt övi magashegységi
klíma jellemzi, de sok közös vonást találunk az alpesi klímával is. Az évi
átlaghőmérséklet elég alacsony, a hegység lábainál 6 °C, a csúcsok övezetében
-4 °C. A leghidegebb hónap általában a február, a legmelegebb a július.
Érdekes, hogy egyetlen hónap sem felel meg azoknak a minimális hőmérsékleti
követelményeknek (15 °C feletti átlaghőmérséklet), amely lehetővé tenné, hogy a
magasságának megfelelő éghajlati övbe lehessen sorolni a hegységet. A tél
október végén, november elején kezdődik (bár az első hó sokszor már korábban
leesik), és csak áprilisban vagy májusban ér véget.
A hótakaró nagyobb
magasságban átlagosan 290 napig megmarad, de néhány helyen (pl. árnyékos
vályúkban) akár egész nyáron megmaradhat. Ez jelentős hatással van az
idegenforgalomra, különösen a csúcsok környezetében, ahol a hó miatt hosszú
ideig nem biztonságos a túrázás. Télen (bár nem csak kizárólag akkor) gyakran
elfordul az ún. hőmérsékleti inverzió, amikor a hideg levegő leszivárog a
völgyekbe, miközben a napsütötte lejtőkön és a csúcsokon melegebb a levegő.
A Tátra
Lengyelországnak az a területe, ahol a legmagasabb az éves csapadék mennyisége.
Ennek mértéke függ a tengerszint feletti magasságtól – 1150 millimétertől (a
hegyek lábánál) kb. 1800 milliméterig (Gáspár-csúcs, 1987 m) terjedhet. A
magasabban fekvő részeken az esőt túlnyomórészt havazás váltja fel. A nyári
hónapokban meglehetősen gyakori jelenség a Tátrában a délutáni órákban
kialakuló viharok. A bizonytalan időjárás miatt a turistáknak túrájuk során
kerülni kell a nehezebb, erősen kitett szakaszokat, hiszen a csúszós, nedves
sziklákon történő kicsúszás súlyos balesetekhez vezethet.
A tátrai klíma másik
jellemzője a Lengyelországban halny-nak (Szlovákiában lengyel szélnek) nevezett
szél, amely az alpesi főn szelek csoportjába tartozik. Ez a gerinc két oldalán
tapasztalható nyomáskülönbség miatt keletkezik. Amikor halny-ról beszélünk,
akkor a gerinc déli oldalán magasabb, az északi oldalon pedig alacsonyabb a
nyomás. A déli oldalon érkező levegő felfelé kényszerül, 100 méterenként 0,6
°C-al lehűl, és nedvességtartamát a hegy ezen oldalán adja ki. A levegő a
gerincen átbukva, immáron kiszáradva a másik oldalon leáramlik, 100 méterenként
1 °C-al felmelegszik, ezáltal relatív nedvessége jelentősen lecsökken, és heves
szél formájában zúdul le a mélyebben fekvő területekre. Ezt a jelenséget hívják
halny-nak, melynek heves széllökései gyakran (legutóbb 2013. karácsonykor)
jelentős károkat okoznak. A halny során mért legerősebb széllökés 1968.
májusában került rögzítésre, akkor a legerősebb széllökések sebessége kis híján
elérte a 300 km/órát.
Egy másik, a Tátrában
megfigyelhető időjárási jelenség a ködkísértet. Amikor a völgyekben megreked a
nehéz, párás levegő, a magasabban fekvő részek, a csúcsok viszont napfényben
fürödnek, ha szerencsénk van, az alattunk fekvő felhőtengerben megfigyelhetjük
saját árnyékunkat, szivárványszínű glóriával körülvéve. Ezt a jelenséget hívják
Brocken-hegyi kísértetnek, más néven ködkísértetnek.
A Tátra éghajlatát a
rövid idő alatt végbemenő nagy változékonyság jellemzi. Magashegyi túrák során
fontos tehát kiemelt figyelemmel kísérni az időjárási körülményeket, mivel a
nem megfelelően előkészített (pl. nem megfelelő öltözék), vagy saját
képességeinket meghaladó túra közben képesnek kell lenni a túra megszakítása
mellett dönteni.
