![]() |
| Fotó: D'Mucha w Tatrach |
A Fehér-tavi-csúcs (2230 m) a Magas-Tátra
főgerincének kelet felőli első orma. A tőle északkeletre fekvő Kopa-hágó a
Bélai-Tátrához tartozó Bolond Gerőtől választja el. Csúcsában négy gerinc
kereszteződik, ezek sorban a következők: a csúcstól a Karó-tavi-hágóig tartó
délnyugati gerinc (Townson-gerinc), amely a Vörös-tavi-völgyet a Karó-tavi-völgytől
választja le; a Fehér-tavi-völgyet a Vörös-tavi-völgytől elválasztó délkeleti
gerinc (Zerge-gerinc); a csúcstól a Kopa-hágóig lehúzódó, a Hátsó-Rézaknák völgye
és a Fehér-tavi-völgy között határt képező északkeleti gerinc (Tárna-gerinc);
valamint a Hátsó-Rézaknák-völgye és a Karó-tavi-völgy határát képező
északnyugati gerinc (Fehér-tavi-gerinc).
A Zöld-tótól a Vörös-tavi-völgyön
keresztül egészen a csúcsig a sárga jelzésű jelzett turistaút visz fel, ami a
szép kilátásáról híres csúcs elérését gyakorlatlanok számára is lehetővé teszi.
A Zöld-tavi menedékház mögött kiinduló sárga jelzésű ösvény számos kanyarral
visz föl a Vörös-tavi-völgy meredek, nedves tófalán. A völgyküszöbre érve
balról megkerüli a Vörös-tavat, majd a Kék-tó fölött vezet a völgyben felfelé,
végig annak bal oldalán. A völgy zárlatában az ösvény balra felkanyarodik a
völgy hátterét képező lejtőre. Ezen kis szerpentinekkel felvisz a délnyugati
gerincre, amelyet egy keskeny kis bemetszésben, a Karó-tavi-átjáróban ér el
(kb. 2016 m). A láncokkal biztosított ösvény itt átlép a gerinc túlsó oldalára,
és ott kanyarog a csúcs irányába, miközben keresztezi a Karó-tó katlana felé
előugró három bordát. A harmadik borda után levisz egy széles, törmelékes
vízmosásba, ezen átkelve a túloldali füves lejtőn szerpentinekben vezet fel a
csúcsra. A csúcsról szép kilátás nyílik a környező völgyekre és csúcsokra, mint
pl. a Lomnici-csúcs, Fecske-torony, Vörös-tavi-csúcs és mások. Kilátása a
legszebbek közé tartozik a Magas-Tátrában.
![]() |
| Fotó: Marek Dunajský |
Ifj. Buchholz György szörnyű
sziklának (abschaulicher Felsen) nevezi a csúcsot, de 1717-ből származó tátrai
panorámáján már mint Lastovicza (fecske) található. A XVIII. század íróinál az
előzőhöz hasonló német változat, mint Schwalbenberg jelent meg, ezt magyarra
Fecske-hegynek fordították. Ezt a régi elnevezést a csúcson nagy csapatokban
előforduló hajnalmadárról (Tichodroma muraria) kapta, mivel a helybeli szláv
lakosok hegyi fecskének nevezték ezt a madarat, mely csak a sziklák között él,
ott keresi ennivalóját, a repedésekben rejtőző rovarokat, álcákat, petéket, de
röptében is vadászik. A kis hamuszürke madár tolla a szárnya alatt bíborvörös
színű, szépsége csak repülés közben teljes, leginkább csak hegymászók
találkoznak vele. Idővel a Fecske-hegy elnevezés feledésbe merült, és
Zerge-csúcsot kezdtek használni, ami később ismeretlen körülmények folytán
átkerült a szomszédos alacsonyabb csúcsra. Az így név nélkül maradt ormot az
alatta lévő Fehér-tóról nevezték el végül Fehér-tavi-csúcsnak. Egyes
publikációkban a Bárány-csúcs (a mai szlovák vagy lengyel elnevezés visszafordítása)
vagy a Czövek-tó-csúcs (a Karó-tó szerint) is előfordul. A csúcs első ismert megmászója
Robert Townson angol utazó volt a „Grosser Hans” nevű zergevadásszal 1793. augusztus
9-én, de pásztorok, zergevadászok és talán a környéken kincset kereső bányászok
valószínűleg már előtte is jártak a csúcson.
„Esti indulás, hosszú utazás, rövid
alvás, korán kelés. Mindezek után már ott is álltunk a Biela Voda marcona
parkolóőre előtt. A csapat elszántságát példázza, hogy sapkákba, kesztyűkbe
burkolózva a tervezett időben útra is indultunk, miközben gyönyörködtünk a
felkelő napsugarak által megfestett hegycsúcsokban. A Zöld-tavi
menedékházig kényelmes úton, a szintemelkedést szinte észre sem véve jutottunk
el. Közben persze élveztük a havas csúcsok látványát és találgattuk, hogy a
háztól melyik irányba is mehet az út, mivel körbe-körbe csak függőleges falakat
láttunk. A Zöld-tó a reggeli árnyékban nem mutatta meg smaragdzöld színét,
de így is lenyűgöző látványt nyújtott a vízben
visszatükröződő Karbunkulus-torony képe.
![]() |
| Fotó: Nagy Árpád |
A házban jól esett a kinti fagyos
levegő után a meleg. Feltöltöttük magunkat némi meleg nedűvel és szilárd
táplálékkal, majd útra keltünk az innen még kb. 700 m szintemelkedést jelző
utunknak. A háztól a sárga jelzésen indultunk felfelé, szerencsére végig
napsütésben, így aztán hamar ledobáltuk magunkról a felesleges ruhaneműt. Az út
előbb törpe fenyvesben szerpentinez és elég látványosan érzékelhető az
emelkedés. Aztán hamarosan feltűnik a Vörös-tó, melynek óriási
sziklaszigetein néhány túratársunk napozott. Innen persze tovább emelkedtünk és
egészen testközelben havat is találtunk, aminek először nagyon örültünk, de
amikor észrevettük, hogy a turistautat is hó lepi, már nem voltunk olyan
elégedettek.
Csapatunk bátrabbjai nekivágtak a
hólejtő keresztezésének, jómagam inkább annak kikerülését választottam. Közben
újabb tavacska mellett haladtunk el és elértük a láncos szakaszt. Alulról elég
függőlegesnek és félelmetesnek nézett ki, de amikor már beszálltál, akkor
kiderült, hogy nem is olyan gáz a hely. A két alsó láncot felfelé én nem is
használtam, mert a sziklákon kényelmesen fel lehetett kapaszkodni, a harmadik
lánc egy kapaszkodó nélküli sziklamélyedésben van, na itt nem árt használni. A
csapat az akadályt hibátlanul leküzdötte. Ekkor azt hittem túl vagyunk a
nehezén. Később rá kellett jönnöm, hogy tévedtem.
A térképen oly picinek tűnő
útszakasz a valóságban egy hullámvasút volt. Hogy miért? Kapaszkodsz fölfelé és
biztos vagy benne, hogy az előtted tornyosuló sziklák már a csúcshoz tartoznak.
Aztán, amikor odaérsz azt látod, hogy a túloldalon még jól le kell ereszkedned
ahhoz, hogy újból fölmászhass. Aztán ez az érzés még megismétlődik néhányszor.
Persze a terepet még jócskán nehezítette a lefagyott szikla, így alaposan meg
kellett fontolni, hogy melyik végtagunkat hová is tesszük. Minden nehézség után
aztán tényleg felértünk a Fehér-tavi csúcs 2229 m-es magaslatára.
Ebédeltünk és gyönyörködtünk a páratlan kilátásban. Lányok figyelem, szlovák
férfiak előszeretettel cserélik le pólóikat a csúcson! Na, de tényleg szép a
panoráma is! :-) A Fehér-tavi csúcs a Magas-Tátra főgerincének legkeletibb
csúcsa, érdekessége még, hogy 4 gerinc találkozásánál van.
Pihenés után még ugyanez az út várt
ránk lefelé is, és ez ebből az irányból sem volt egyszerű. Mire a Zöld-tavi
menedékházhoz értünk, már tisztán látszott, hogy turbó sebességre kell
kapcsolnunk, hogy ne kelljen totál sötétben bóklászni. Így gyors léptekkel
haladva este 7-re értünk le a parkolóba. Az idő pompás, a táj gyönyörű volt, az
út nem csak a lábat, hanem a karizmokat is megmozgatta, mindenkinek csak
ajánlani tudom!”
