Az I. világháborúban szerzett
érdemeiért 1921-ben vitézzé avatott Vitéz Somogyvári Gyula „Ne sárgulj, fűzfa!”
című, 1939-ben megjelent regénye az I. világháborúban játszódik, a regény
főhősének a Tátrában töltött szabadságát meséli el. A regény 1. kötetének
cselekménye a Magas-Tátrában, közelebbről Zúgón játszódik. A könyv lapjain
bebarangolhatjuk a Magas-Tátra kissé méltatlanul háttérbe szorult északi
részének tájait. Az alábbi mondatokkal az író a Bialka-réten rátörő érzéseket
írja le (eredeti helyesírással).
„…- A Bialka-rét! –
magyarázta a nagyobbik André-leány. – Ó, ha nyáron látná! Olyankor, amerre csak
ellát: virág, virág, mindenütt virág! Jöjjön el egyszer nyáron is!
- Eljövök, hogyne
jönnék Mártuska! – ígértem készségesen. – Most már úgyis vége lesz a háborúnak
s ha megérem, eljövök a jövő nyáron.
…
Dehogy is sejtettem
még akkor, hogy minden másképpen fordul s évtizedeken át úgy sóvároghatunk csak
majd a Tátra után, mint a száműzött. Dehogy gondoltam arra, hogy egy év múlva
összeül néhány kegyetlen ember Trianonban, össze-visszahúzgálják vérszínű
ceruzájukkal a boldogtalan Magyarország térképét s kitiltanak engem meg a többi
Tátra-rajongót Gyémántországból is.
Mert a mi nemzedünkre
az a sor várt, hogy végigvándoroljuk a poklok minden mélységét.
hanem akkor még
kisütött a nap is a Bialka kedves völgyére. …”
Vitéz Somogyvári Gyula: Ne
sárgulj, fűzfa! – Részlet az 1. kötet X. fejezetéből.
Fotó: www.vivo.sk