125 évvel ezelőtt, 1889 februárjában
a Magyarországi Kárpátegyesület Budapesti Osztálya kiadásában jelent meg az
első hazai turisztikai folyóirat, a Turisták Lapja első száma. Az első
hivatalosan szervezett hazai turista alakulat, a világ hetedik turista klubja,
a Magyarországi Kárpátegylet 1873-ban alakult meg Tátrafüreden. Már az alakuló
közgyűlésükön kimondták, hogy működésükről évente egy-egy évkönyv formájában
számolnak majd be, és ezt az elhatározást tartva 1874-ben ki is adták az
elsőt. Viszont „az évkönyvrendszer a fejlődő turistaszellem megnyilvánulásával
járó igények kielégítésére egészségesnek nem bizonyulván, rövidebb időközökben
megjelenő lapra volt a turistaközönségnek szüksége”.
A Magyarországi
Kárpátegyesület (MKE) Budapesti Osztálya az 1888. december 28-án történt
második megalakulásakor „működése egyik legfőbb tényezőjéül s eszközéül egy
turistalap megindítását tekintette, amelynek hiánya hazánkban nagyon érezhető
volt”. Az új választmány első ülésén eldöntötte, hogy a „turistaság és a
honismeret terjesztésére” kiad egy folyóiratot. Vállalkozásukat teljes siker koronázta:
a Turisták Lapja első száma dr. Téry Ödön és dr. Thirring Gusztáv
szerkesztésében 1889. február elején jelent meg. 1891-ben a Budapesti Osztály
kivált az MKE-ből, és Magyar Turista Egyesület néven önálló szervezetként
folytatta munkáját, így a Turisták lapja kiadását is. A leghosszabb ideig
azonos néven megjelent magyar turista folyóirat a több mint fél évszázada alatt
„hatalmas missziót végzett a magyar
turistairodalomban. Feltárta hegyvidékeinket, ismertette azok turistaértékeit
és ezzel elszórta a lelkekben a turistaságnak apró magvait, amelyek ma már
szemünk előtt terebélyes fákká nőttek.”
A Turisták Lapja összesen 56 évfolyamot ért meg, az utolsó lapszámot
1944 decemberében adták ki. 1889 februárjában, a lap első számában a
szerkesztők az alábbi mondatokkal köszöntötték a lap első olvasóit:
„Tisztelt Olvasóinkhoz.
Jól tudjuk, hogy hazánkban — hol a turistaság még csecsemő korát éli —
turista-lapot szerkeszteni: nagy feladat.
Nagy feladat pedig azért, mivel egyrészt az olvasó közönség nagy része,
nem ismervén még a turistaságot, azt kellőleg méltatni sem tudja, másrészt
pedig azért, mivel az ezen szakot művelő munkaerőkben tetemes még a hiány.
Minthogy azonban legjobb meggyőződésünk szerint azt hiszszük. hogy
egyedül édes hazánknak teszünk szolgálatot, mégis — ismerve bár az elibünk
tűzött feladat nehéz voltát, — a tőlünk kitelhető munkaképesség és ügybuzgóság
igénybe vételével, indítjuk meg a Magyarországi Kárpát-Egyesület Budapesti Osztályának
megbízásából a Turisták Lapját.
Azért mondjuk, hogy hazánknak vélünk szolgálatot tenni, mivel erős
reménységünk, hogy, bár nehéz küzdelem árán, kitartással mégis sikerülni fog
az e részben uralgó közönyt legyőzni s hogy a turistaság megismertetésének,
terjesztésének és fejlesztésének eszközlésével, hazánknak közgazdasági,
közegészségügyi s más egyéb, a turistaság által kedvezően érinthető
viszonyaiban ép oly lendület és eredmény lesz észlelhető, mint a minő a Nyugat
néhány országának számos vidékén, már évek óta tapasztalható.
De van még egy más körülmény is. Ha valaha, úgy most van itt az idő,
hogy a turistaságot hazánkban fejleszszük. Még pedig azért, mivel ez egyik — s
talán legolcsóbb voltánál fogva, a legkönnyebb — hathatós mód az egyes egyén
szervezetének egészséges fejlesztésére, edzésére, kitartó képességének emelésére
és nagy fáradságok — esetleg — nélkülözések elviselhetésének megszokására.
Hazánk ifjúsága könnyebben fogja a katonáskodás fáradalmait elviselhetni, ha
szabad idejében inkább a turistáskodást fogja űzni, mintha azt füstös,
nyomasztó levegőjű szobákban bor s kártya mellett veri el.
Főtörekvésünk lesz tehát, az általános rendszerezett turistaságról,
valamint arról irni, mi minden haszna lehet belőle az embernek, hogy
megismertetve a turistaságot a maga valójában, híveket szerezzünk neki s
kedvet, érdeklődést éleszszünk iránta.
Iparkodni fogunk hazánk egyik-másik vidékét, leírásokban, esetleg
képekben bemutatni, hogy így honfitársaink figyelmét arra irányítsuk, hogy szép
hazánknak is van számos oly vidéke, mely feleslegessé teszi, hogy egészséges és
szép tájékok felkeresése végett külföldre zarándokoljunk. Ebből folyólag
azonban, szükséges lesz, hogy a hazánkban való utazhatás megkönnyebbítésére s
hogy különösen annak egyik-másik vidékén, az elszállásolást és ellátást
illetőleg most még uralkodó legkevésbbé is kielégítő viszonyok orvoslására is
törekedjünk. Ezért kötelességünknek fogjuk tartani ezen viszonyokat is éber
figyelemmel kisérni, s ott a hol, úgy a mint kell, jó tanácscsal szolgálni vagy
kíméletlenül korholni.
Számot fogunk adni a hazai turista-mozgalmakról is; hogy azonban, mind
azokkal, kik a turistaság felől eddig kellőleg tájékozva nem voltak, s az
általa elérhető üdvös eredményekről tudomással sem bírtak, könnyebben
megértethessük s elhitethessük a turistaság okszerű műveléséből folyó nagyfontosságú
eredményeket, állandó rovatot fogunk vezetni a művelt Nyugat turista- és alp-egyesületeinek
működéséről is.
Meg vagyunk győződve, hogy sok oly üdvös eszme megszületésére fog ezen
rovatunk alkalmat nyújtani, mely eszmék, hazai viszonyainkhoz alkalmazva, kellő
módon megvalósítva, nem egy vidékre fognak áldást hozni.
Tapasztalatból tudva azt is, hogy a turisták, kirándulásaik alkalmával,
igen gyakran közvetetten érintkezésbe jutnak a néppel, s így módjukban áll az
egyes vidékeken elterjedt meséket, mondákat, babonákat, népszokásokat,
használatban levő népies kifejezéseket és elnevezéseket, példabeszédeket stb.
könnyű szerrel összegyűjteni, szívesen megnyitjuk lapunk hasábjait az ily
feljegyzések és megfigyelések számára is.
Állandó rovatot fogunk szentelni, a hazánkat leíró és ismertetését
érdeklő irodalmi termékeknek is, de egyúttal meg fogunk emlékezni a
turistaságot tárgyazó egyéb hazai és külföldi kiadványokról is.
Végül fel fogunk jegyezni minden, a turistaságot és a turistasággal
bármiképen összeköttetésbe hozott tudományszakot, valamint az idegenforgalmat
és közlekedésügyet érintő és érdeklő eseményt, apró hírt,
A midőn ezekben a Turisták Lapja programmját kifejtettük, azon
bizalomteljes kéréssel fordulunk t. olvasóinkhoz és a turistaság híveihez, hogy
lapunkat becses czikkeikkel, még oly rövid közleményeikkel is, avagy apró
híreikkel minél gyakrabban felkeresni szíveskedjenek; ha eme kérésünket
teljesítik, egyedül csak édes hazánknak tesznek szolgálatot, mert mindenki, a
ki saját vidékének ismertetéséhez hozzájárul, közvetve mégis csak hazájának
szolgál.
Föl tehát! Űzzük a turistaságot s üdvös eredménye nem fog elmaradni.
A szerkesztők.”
