160 évvel ezelőtt, 1853. november 18-án született gróf Władysław
Zamoyski (1853-1924), aki Tytus Chałubiński, Walery Eljasz-Radzikowski és
Stanisław Witkiewicz mellett jelentős mértékben hozzájárult Zakopane felvirágoztatásához.
Fiatal korában Párizsban tanult, majd hadnagyként szolgált a francia hadseregben.
A francia kormány tagjaként részt vett a Sydneyben megrendezett
világkiállításon, ennek kapcsán beutazta Ausztráliát és Új-Zélandot, ahonnan
gazdag néprajzi és ásványtani gyűjteménnyel tért vissza Európába. A gróf egy gazdag
család tehetős leszármazottjaként 1882-ben költözött Kórnikból Kuźnicéba, majd 1889-ben
annak érdekében, hogy megmentse a kivágástól a zakopanei erdőket, megvásárolta a
zakopanei uradalmat. Híres lokálpatriótaként sokat dolgozott azért, hogy
segítse a turizmus, és ezáltal szeretett városa fejlődését.
1902-ben a grazi nemzetközi
döntőbíróság előtt ő képviselte hazáját a Halastó hovatartozása körül
Magyarország és Galícia között kialakult határvitában. A Halastavi-völgy
1772-től, Lengyelország három részre történő felosztásától kezdve egészen
1902-ig éles határviták színtere volt. 1902 előtt Magyarország és Galícia
határa a Tengerszem-csúcsból kiindulva a Tengerszem (mai nevén Czarny Staw pod
Rysami) és a Halastó (ma nevén Morskie Oko) középvonalán haladt, a tavak keleti
oldala Magyarországhoz, a nyugati oldal Galíciához tartozott. A XIX. század
végén kiadott katonai térképeken, valamint a század utolsó évtizedében
megjelent turistakalauzok térkép-mellékletében viszont a
Nagy-Menguszfalvi-csúcs van jelölve, mint elágazó pont. A csúcsból kiindulva a
határ a Halastó közepét szeli át, ez alapján tehát a Tengerszem teljes
terjedelmével Magyarországhoz tartozott. A hegység feltárásának, a turistaság
elterjedésének idején a Lengyelország harmadik felosztása után Ausztriához
került Galícia, valamint Magyarország is magáénak vallotta a Tátra e részét. A nemzetközi
bíróság a határt a tavak metszésvonaláról áthelyezte a tavak fölötti keleti
hegygerincre, oda, ahol most is húzódik a szlovák-lengyel határ. Zamoyski gróf
hathatós közreműködésének köszönhetően ezzel a bírói döntéssel került véglegesen
a mai Lengyelországhoz a Halastó és a Tengerszem.
