220 évvel ezelőtt, 1793. augusztus
17-én mászták meg elsőként a Magas-Tátra egyik legismertebb csúcsát, a
Lomnici-csúcsot. A csúcs első megmászói minden valószínűség szerint Fábri Jakab
késmárki csizmadia és családtagjai voltak, akik az 1760–1790-es évek között
rezet bányásztak a csúcs északkeleti oldalán fekvő Rézpadokon, és hónapokig
tartó fenntartózkodásaik alatt bizonyára a csúcsra is feljutottak. Az első
ismert turista azonban, aki feljutott a csúcsra, az angol utazó, Robert
Townson volt, aki 1793. augusztus 17-én egy ismeretlen vezető kíséretében
mászta meg az akkoriban legmagasabbnak hitt tátrai csúcsot. Az első téli
mászást Theodor Wundt kapitány hajtotta végre, kedvenc vezetője, Horvay Jakab
társaságában, 1891 decemberében. Göran Wahlenberg, aki 1813-ban mászta meg ezt
a csúcsot, megmászását nehezebbnek mondta, mint a svájci Alpokét.
Mint a Magas-Tátra déli oldalának
egyik legismertebb csúcsa, már a legelső Tátráról szóló leírások is megemlítik,
igaz, a maitól teljesen eltérő néven. Így pl. Frölich Dávid 1644-ben Vater
(Apa), míg Simplicissimus 1683-ban Grossvater (Nagypapa) néven említik
írásaikban, míg a XVIII. században Nagy-Késmárki-csúcsnak nevezték. A
Lomnici-csúcs elnevezéssel először Genersich Keresztély Reise in die Carpathen c., 1804-ben megjelent művében
találkozhatunk. A csúcs (több más csúcs mellett) szerepel az ifj. Buchholtz
György által 1717-ben készített „látóképen”, azaz tátrai panorámán is.
A sokáig a Magas-Tátra legmagasabb
csúcsának tartott Lomnici-csúcs, mely hírnevének köszönhetően a legkorábban
mászott csúcsok közé tartozott, már a kezdeti időkben sok női hegymászót is
vonzott. Első női megmászója személyéről azonban igazán hitelt érdemlő forrás
híján több vélekedés is napvilágot látott. A hagyomány két szepesszombati és
egy strázsai hölgyet jelöl meg első női megmászóként, akiket Lux Jakab
vezetett fel a csúcsra 1847-ben, de a vezető elbeszélése szerint már korábban
is vezetett fel nőket a csúcsra. Más források szerint 1852. szeptember 8-án
egy társasággal a 19 éves Merczel Aurélné volt az első nő, aki a csúcsra
feljutott. Az első magyar nő, aki megmászta a csúcsot, a leírások szerint a
budapesti Gillming Ferencné volt, aki a hatvanas években járt a csúcson.
Sokáig ezt a csúcsot hitték a Magas-Tátra,
és vele együtt az egész kárpáti hegyvonulat legmagasabb pontjának, mígnem
Ludwig Greiner német származású erdész 1838-ban – barometrikus mérésekkel –
meghatározta tényleges magasságát. Bár ennek a mérésnek az eredményét már a
következő évben közzétették, még több évtizedig nem akartak ennek hitelt adni,
és még az elismert Tátra-kutatók is csak hosszú idő elteltével fogadták el,
hogy nem a Lomnici-csúcs a hegység legmagasabb csúcsa. Szintén hosszú időn
keresztül az a tévhit uralkodott, hogy ez a csúcs megmászhatatlan. Fekvésének
köszönhetően a Kriván (Kriváň) mellett ez az a csúcs, amelyet viszonylag nagy
távolságból is látni lehet, kedvező időjárási körülmények esetén. Bármily
hihetetlennek is tűnik, páramentes, tiszta időben a Kékes-tetőről,
Magyarország legmagasabb csúcsáról is láthatóak körvonalai, de állítólag még
ennek a távolságnak kb. a duplájáról, Ukrajnából is kivehető jellegzetes
orma.
Forrás: Nagy Árpád: Tátra túrák
