Szontagh Dániel, Árva megye
főszolgabírója, valamint az iglói születésű Szontagh Pentesilea gyermekeként 170
évvel ezelőtt, 1848. augusztus 11-én született id. dr. Szontagh Miklós
(1848-1899) orvos, botanikus, a magashegységi klímaterápia hazai úttörője.
A három nyelven (magyar, német, szlovák) nevelkedett Szontagh Miklós
középiskoláit a sziléziai Teschenben végezte, majd 1868-ban Bécsben orvosi
oklevelet szerzett. A diploma megszerzése után Pestre költözött, ahol a Királyi
Magyar Természettudományi Társulat újjáalakításában vette ki részét. 1872-1876
között Európa több országát bejárva (Németország, Svájc, Franciaország,
Olaszország, Törökország, stb.) érdeklődése a magashegyi klimatikus gyógymódok
felé fordult. Utazásai során nem hanyagolta el botanika iránti érdeklődését
sem.
Tátrai
letelepedése nem volt véletlen, időközben ugyanis szervezetét tüdővész támadta
meg. Az ótátrafüredi vízgyógyintézet vezetését 1873-ban kezdte el. Hamar
világossá vált számára az a tény, hogy kicsi, nehéz körülmények között működő
fürdőhelyen nem lehetséges a hatékony gyógyítás. 1875-ben Újtátrafüred
megalapításával együtt kezdte meg Ótátrafüred szomszédságában az első
gyógyszanatórium felépítését, melyben a fő gyógyító faktornak a tátrai levegő
és napsugárzás számított. Szontagh felismerte, hogy a gyógyításban nagy szerepe
van az egész évben érvényesülő „megfelelően ritkult levegőnek, a talaj, levegő,
víz, vegetatio és helyi fekvés által szabott gyógyklímás hatásnak”. Az
újtátrafüredi hidegvízgyógyintézet hivatalosan 1876. június 29-én kezdte meg
működését, a betegek legtöbbje légzőszervi és emésztési bántalmak miatt
kezeltette magát. A fürdőtelepülés 1883-ban új szanatóriummal bővült, mely az
akkori Magyarország első, téli időszakban is működő magaslati gyógyhelye volt.
Ettől az időszaktól kezdve Basedow-kórban szenvedőket is kezeltek az
újtátrafüredi szanatóriumban.
Orvosi
tevékenysége mellett Szontagh szenvedélyes természetjáró, hegymászó és síelő
volt. Aktív szerepet vállalt a Magyarországi Kárpátegyesület
létrehozásában, haláláig a Tátra osztály elnökeként tevékenykedett. 1883 és
1885 között Tátra-Vidék címmel hetilapot szerkesztett, melyben számos
botanikai, zoológiai, geológiai és turisztikai írás látott napvilágot.
Rendszeresen jelentek meg írásai a Vasárnapi Újságban, a Természettudományi
Közlönyben és az Orvosi Hetilapban. Az először 1885-ban kiadott tátrai kalauza
a kor egyik legmegbízhatóbb tátrai útikalauza volt. Nagy síelő volt és a
zergevadászat kedvelője. 127 sítúrát tett a Tátrában, többek között a
Gerlachfalvi-csúcs katlanába és a Nagyszalóki-csúcsra is. Viszonylag fiatalon,
56 évesen halt meg, az általa építtetett családi sírboltba temették el. Halála
után fia ifj. dr.
Szontagh Miklós folytatta apja törekvéseit.
