![]() |
| Csontváry: Nagy Tarpatak völgye a Tátrában |
160 évvel ezelőtt, 1853. július 5-én
a Sáros vármegyében található Kisszebenben született az egyik legnevesebb
magyar festő, Csontváry Kosztka Tivadar (1853-1919). Ifjúkorában
gyógyszerészsegéd volt Iglón, és csak viszonylag későn, negyvenes éveiben, a
természet tanulmányozása révén érett festővé. Ifjúkorának nagy élménye volt a
Tátra – itt gyógyult fel egyetemistaként szerzett betegségéből, itt érte az
isteni megvilágosodás, s itt kezdett el rajzolni is. Amikor 1880. október 13-án
egy mitikus belső hang a festőpályára kényszerítette, már a megalkotandó nagy
mű igézetében élt.
Keleti Gusztávnak címzett, 1881. február 3-án keltezett
levelében megírta, hogy megpróbálta lerajzolni a Tátrát, és ekkor
körvonalazódott benne, hogy minek a megfestésére hivatott: „...legközelebb
szeretném a Kárpátok hosszú láncát papírra tenni, de úgy, hogy ragyogjon a hó s
minden sziklafolt határozott kifejezéssel is bírjon, mint ez a reggeli órákban
a napsugarak általi megvilágításnál látható, s ha már az ecset is oly hűséggel
szolgálna, mint a rajzón kezemben, akkor tán első teendőmnek ismerném a magas
Tátrát virradatkor – amikor is néha-néha gyönyörű rózsaszínbe tűnnek fel, s
ilyenkor a sziklacsoport valóban dísze hazánknak – lefesteni.”
Csontváry eredendően vonzódott a
természet monstrumaihoz. Magas hegyek, félelmetes vízesések, tüzes vulkánok
igézték meg képzeletét. 1900-tól kezdve mind többször kereste fel a Tátrát,
1902 nyarát is a Magas Tátrában töltötte: „...A nyarat a Magas-Tátrában töltöttem,
s a Tarajkán, a Szilágyi Dezső emléknél állapodtam meg. Innen gyönyörködtem a
nagy tarpataki vízesésben, a Lomnici csúcs és társainak büszkeségében; a
középormon levő eleven sziklák világítása és a mélységnek kifejezhetetlen
távlata hatott rám”. 1903 nyarán ismét a Tátrában járt: „…kiszépítem az első
rajzot, a Tarajkáról nézve a nagy vízesést; háttérben az összes ormokkal s a
kiálló sziklákkal, de az egyméteres rajz nem elégített ki”. Keserűen meg
kellett állapítania, hogy „…a nagy, monumentális feladatra még gyenge voltam”.
A XX. század első évtizedében
hatalmas méretű képek sorát festette, mint pl. az expresszív, energiáktól
feszülő „Nagy Tarpatak völgye a Tátrában” című festményt, melyet 1904-ben
kezdett el festeni, majd a következő évben, egy keleti utazást követően
fejezett be. A monumentális kép megfestése előtt Csontváry hosszasan
tanulmányozta a völgy környezetét, éveken keresztül több alkalommal felkereste
a völgyet, és minden esetben lenyűgözve állt a természet eme szépsége előtt.
Csapongó stílusban megírt Önéletrajzában így ír erről: „… csak figyeltem és
bámultam a természet monumentális szépségét, a hangulat csendes mély ütemét, a
gyönyörnek a legszebb természet zenéjét.”. Végül annyira beleivódott
emlékezetébe a völgy képe, hogy vázlatok nélkül, egyből nagy vászonra festette
meg. A 236 x 400 cm nagyságú olajfestmény ma a Magyar Nemzeti Galéria
tulajdonában van.
