Az objektív veszélyforrásokat tőlünk
függetlennek, a szubjektíveket elsősorban tőlünk függőnek mondjuk. Azonban
vannak bizonyos objektív veszélyek, amelyek előre láthatóak, pl. egy mozgó
kőtömb egy szakadékban, vagy a jól látható gleccserhasadékok...
Hogyan
csökkentsük a kockázatot a lehető legkisebbre?
Ha hegyi sportokat űzünk, tudatosan
bizonyos kockázatot vállalunk. Teljes biztonságban csak akkor lehetünk, ha a
hegymászásról teljesen lemondunk.
Nagyon fontos a személyes hozzáállás. Ha a
hegyi sportot elővigyázatosan és visszafogottan végezzük, a vállalt kockázat
viszonylag kicsi, azonban azt vakmerő magatartással, tudatlansággal jelentősen
megnövelhetjük. Ne keverjük össze a nehézséget a veszéllyel! A nehézségeket
ugyanis megtanulhatjuk legyőzni, de a veszély továbbra is fennáll. Próbáljuk a
nagy kockázati tényezőket, azaz az olyan eseteket minimalizálni, ahol nagy a
valószínűsége, hogy jelentős károk keletkezhetnek (halál, rokkantság). Mi a
legrosszabb, ami történhet? Például, ha a ködben egy gleccserhasadékba
zuhanunk, miközben a kötél a hátizsákunkban van, vagy az, ha az egész csoportot
elsodorja a lavina, és senki sem tud segítséget hívni.
Hogyan
készüljünk fel a téli túrákra?
Minden túra információgyűjtéssel kezdődik, a túraprogram, az
útvonal és a megfelelő időpont kiválasztásával, valamint a résztvevők
szervezésével. Tájékozódunk az útvonalról és annak időigényéről, a környezeti
viszonyokról, az aktuális időjárás- és hóviszonyokról, továbbá a résztvevőkről.
Tipp: Napjainkban az internet megkönnyíti ezt a feladatot,
hiszen nagyon jó oldalak vannak, amelyeken tájékozódni lehet az aktuális
lavina- és hó-helyzetről, megtekinthetjük a webkamerák képeit, stb. Ha mégsem
lennénk biztosak a dolgunkban, akkor célszerű megkeresni a túracélpontunkhoz
legközelebb eső menedékházat vagy a hegyi mentők bázisát, akik a legpontosabb
információval tudnak szolgálni az aktuális helyi környezeti viszonyokról.
Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy egy túra
kimeneteléért általában a túra szervezője a felelős, illetőleg az a személy,
aki a legtapasztaltabb hegymászó, és akit a csoport elfogad irányítónak. Ezért
minden túra előtt tisztázni kell a vezető személyét és szerepét, aki a teljes
felelősséget viseli, és meghozza a döntéseket.
Emiatt különösen fontos mérlegelni a résztvevők összetételét,
hogy kikkel indul el az ember túrázni. Az a legideálisabb összetétel, ha a
társaság tagjai korábban már többször túráztak együtt, így ismerik egymás
képességeit is. Ha azonban a résztvevők még nem voltak közösen túrázni, az több
rizikótényezőt foglal magában, és kockázatosabbá teheti a túra kimenetelét. Így
például kockázatot jelentenek a nem egyforma fizikai felkészültséggel,
technikai tudással, tapasztalattal rendelkező emberek, vagy a szükséges
felszerelések hiánya.
A csoporton belüli egymáshoz történő alkalmazkodás a túra
sikerének egyik legfontosabb tényezője. Emellett a jó tervezés az élménydús és
sikeres hegymászás kulcsa, amely számos veszélyes helyzettől és szenvedéstől óv
meg.
