![]() |
| A Jávor-csúcs alatt a Jeges-tavi-domb |
Napsütéses, hideg időt jeleztek az időjósok, így hát január 29-én, vasárnap reggel felkerekedtünk, és hajnali 5-kor elindultunk a Magas-Tátrába, pontosabban a Nagy-Tarpataki-völgybe. Elsődleges célunk a Hosszú-tavi menedékház volt, azzal az opcióval, hogy amennyiben az idő és a körülmények lehetővé teszik, megkíséreljük a feljutást a Rovátkára, vagy pedig szétnézünk a völgy középső részén. Négyfős csapatunk Balassagyarmatról indult, Ótátrafüreden beszéltünk meg találkozót miskolci barátainkkal, majd a Tarajkán csatlakozott hozzánk Poprádon élő barátunk is, így valamivel 9 óra előtt nyolcfős csapattal vágtunk neki a Nagy-Tarpataki-völgynek.
![]() |
| Előttünk a Felső-Erdőfalvi-rét |
Január közepén az utóbbi években megszokottól eltérően jelentős havazások voltak a Tátrában, én magam rég láttam ennyire behavazottnak a hegységet. A Kis- és Nagy-Tarpataki-völgy elágazásánál lévő információs tábla tetejét kb. 1 méter vastag hótakaró borította be, ami egy erősen havas túra képét vetítette előre. A völgyben az utóbbi egy hét havazásmentes időjárásának köszönhetően jól le volt taposva a turistaút, igaz, hogy nem a nyáron megszokott útvonalon, hanem a szokásos téli úton, ami az erdőből kiérve más nyomvonalon vezet. Éppen a jelentős hó miatt választottunk ezt a sokak által járt völgyet vasárnapi túrnák helyszínéül, remélve, hogy addigra az előttünk járók letapossák a havat annyira, hogy ne nekünk kelljen utat törnünk.
![]() |
| Varangyos-tavi-csúcs, Hegyes-torony, Vadász-lejtő-torony, Közép-orom |
A völgyben végig árnyékban haladtunk felfelé, árnyékban volt a Nagyszalóki-csúcs északkeleti oldala is, ahol jégmászásra alkalmas megfagyott vízeséseket, pl. a Veverkov-jég zuhatagát fotóztuk a csípős reggeli időben. A fák közül kiérve a Vadász-lejtő-torony jól megszokott sziluettje fogadott, a csúcs már napfényben fürdött, melyet valahányszor erre járunk, mindig lencsevégre kapunk. Jó tempóban haladtunk felfelé, rövid pihenőkkel, fotószünetekkel. A kellemesen emelkedő terep a Középső-Erdőfalvi-réttől egyre meredekebbé vált, és a nyári láncos út alatt, nagyjából a Nagy-Tar-patak medrében érkeztünk meg a patak fölső hídjához. Itt már több túrasíző is lehagyott minket, néhányan a menedékház, mások egyenesen a Vadorzó-vályú felé tartva.
![]() |
| Szontagh-csúcs, Kis-Viszoka, Rovátka, Vörös-patak-torony |
A Kanalastorma-tóhoz vezető meredek emelkedőn is egészen jó nyomok vezettek fölfelé, a letaposott, néhol jeges hó miatt azonban az óvatosabbak hátizsákjából előkerültek a hágóvasak is. Az egész útvonal egyetlen napos szakasza közvetlenül a menedékház előtt, mintegy 10 méteres szakaszon várt minket, hogy aztán a házhoz az ott mindennapos jeges szélben érkezzünk meg, néhány perccel déli 12 óra előtt.
![]() |
| Vám-kő, Rovinki-szarvak, Jávor-csúcs, Varangyos-tavi-csúcs |
A házban jólesett a forró káposztaleves, valamint a hátizsákokból előkerült szendvicsek és más hazai finomságok, sütemények és csokik. Miután erőt gyűjtöttünk, szétnéztünk, és azt láttuk, hogy a Rovátkáról több síléc nyoma is vezet lefelé, de gyalogos turisták által kitaposott nyomot nem láttunk, így a nagy hó miatt lemondtunk a hágó megmászásáról. A Nagy-Tarpataki-völgy havas hegyoldalait körös-körül túrasízők nyomai borították, a menedékház ablakából mi magunk is figyelemmel kísértünk egy síelőt, aki Z betűzve egyre magasabbra jutott a Szekrényes-gerinc sziklái alá. Lecsúszását azonban már nem vártuk meg, mert mi is elindultunk a Nagy-Tarpataki-Jeges-tó irányába. A síelők nyomai mellett jól kitaposott lábnyomok vezettek abba az irányba, ezért aztán úgy gondoltuk, megpróbálunk feljutni a Jeges-tó fölött emelkedő kiemelkedésre, a Jeges-tavi-dombra (2089 m). A nyomokat követve, néhol azonban combig a hóba süppedve hamarosan elértük a domb tetejét jelző kőemberkét, megkoronázva ezzel az eredetileg csak a menedékházig tervezett túránkat. A domb északi oldalára kinyúló hópárkány látványa szó szerint hab volt a tortán, hiszen a szél által összefújt, valószerűtlenül fehér túlnyúlások a habcsók lágy hullámaira emlékeztettek.
![]() |
| A Jeges-tavi-domb hópárkánya |
Miután elkészültek a csúcsfotók, megpróbáltunk a Vadorzó-vályú felé visszajutni a Felső-Erdőfalvi-rétre, ez azonban nem sikerült, mivel a Jeges-tavi-domb északi oldalán már csak sínyomok vezettek, gyalogos nyomokat nem találtunk, a síelők nyomait követve viszont minden lépésnél combig süllyedtünk a laza porhóban. Így aztán visszafordultunk a menedékház felé, és a Jeges-tavi dombnak a Jeges-tó fölötti oldalát harántolva megkerestük felfelé vezető nyomainkat, majd azokat követve értünk vissza a Hosszú-tavi menedékházhoz. Itt már csak rövid pihenőt tartottunk, majd fél 3-kor elindultunk lefelé. A visszaúton kettévált a csapat, miskolci barátaink gyorsabban haladtak, mivel ők szerették volna elérni a 16.30-kor induló utolsó siklót, mi viszont egészen Ótátrafüredig gyalogolni készültünk, így kicsit lassabban, de azért jó tempóban érkeztünk meg a Tarajkára negyed 5-kor. Lefelé szokás szerint már kevesebbet fotóztunk, mivel a völgy még inkább árnyékba került, és nem szerettük volna, hogy ránk sötétedjen, bár a fejlámpák ott lapultak a hátizsákokban. A sikló mellett, a szánkópálya mentén végül délután 5 óra környékén érkeztünk meg Ótátrafüredre. Ekkor már erősen lehűlt a levegő, mi pedig egy kellemes téli túra jóleső fáradtságával ültünk be az autóba, és vágtunk neki a hazáig tartó 3 órás útnak.
![]() |
| Nagy-Tarpataki-Jeges-tó, Közép-hegység |
Azt hiszem, elmondhatjuk, hogy ez a nap mindenben megfelelt a várakozásainknak. Gyönyörű havas táj, a völgyben hideg téli idő, porcukorral beszórt sziklafalak, felhőtlen kék ég, a napsütötte részeken kellemesen melengető napsütés, néha csípős szél, a csúcsok fölött pedig a szél által felkavart porhó látványa. Megfelelő téli felszereléssel (vízhatlan bakancs, kamásli, túrabot, hágóvas) bárki nekivághat, bizonyosan nem fogunk csalódni a Nagy-Tarpataki-völgyben!
Szerző: Tatraturista
