A Lengyel-Tátrában 275
km jelzett turistaút található, ami meglehetősen soknak mondható, ha figyelembe
vesszük, hogy a Tátra területéből csak 175 km2 fekszik a határ
lengyel oldalán. Minden elérhető völgyből számos jelzett útvonal indul, amelyek
a környező csúcsokra és hágókra vezetnek. Ezek többféleképpen kombinálhatók,
így meghosszabbítva vagy változatosabbá téve a kirándulást.A jelenleg meglévő túraútvonal-hálózat
évek óta változatlan. Néhányat közülük a téli időszakban rendszeresen lezárnak,
pl. a Gombás-nyergen (Przełęcz w Grzybowcu) vezető ösvényt, emellette
előfordul, hogy az útvonal felújítása, adott esetben különleges körülmények
(pl. 2021 áprilisában egy medve és kölykei tanyáztak a nyomvonal közvetlen
közelében) vagy természeti katasztrófák (pl. egy hatalmas sziklaomlás a
Świnica-Zawrat útvonalon 2018-ban) miatt a turistautakat időszakosan kivonják a
forgalomból. Nem hallunk azonban sem a túrázók számára tervezett új
ösvényekről, sem a jelenleg meglévő ösvények esetleges bezárásáról. A
Lengyel-Tátra térképén a színekkel jelölt turistautak pókhálója azonban nem
mindig úgy nézett ki, ahogyan ma. A tátrai infrastruktúra fejlesztésének első
szakaszában létrehozott turistautak egy része különböző okok miatt véglegesen
lezárásra került. Melyik utakra gondolunk?A Sas út (Orlą Perć) egykori
szakasza ma medvemenhely 1903 júliusában a
Mickiewicz-vízesések (Wodogrzmotów Mickiewicza) közelében egy fenyőfára felszögeztek
egy táblát az alábbi felirattal: „Na Orlą Perć„ (Sas útra). Így kezdődtek meg a
híres turistaút létrehozásának munkálatai. A szimbolikus köszöntő után Walenty
Gadowski atya a gorálokkal együtt elindult a Woloszyn alatti tisztásra (Polana
pod Wołoszynem), ahonnan a következő három napban kiépítették a Woloszynon keresztül
a Kereszt-nyeregbe (Krzyżne) vezető ösvényt, amely egyben a Kościelisko-völgyig
(Dolina Kościeliska) tervezett Sas út első szakasza volt. Ma már hiába keressük
a történelmi útjelző táblát, valamint a Wołoszyn alatti tisztásról felfelé
vezető ösvényeket, a Wołoszynon át vezető útvonal több évtizede nincs
használatban. Lezárásával kapcsolatban két, időben meglehetősen távoli
időpontot találunk a forrásokban: 1932 és 1956. Tadeusz Zwoliński 1953-ban ezt
írta útikönyvében: „ez a gyönyörű ösvény a Sas út folytatásaként volt jelezve”,
ami arra utal, hogy 1953-ban már hosszabb ideje le volt zárva. Ez akkoriban nem
feltétlenül a lezárást és az útvonal használatának megtiltását jelentette, sokkal
inkább felhívást a turisták felé, hogy ne látogassák ezt a nem megfelelően karbantartott
útszakaszt. A Sas útnak a Wołoszyn masszívumon át vezető szakaszának
felszámolását a természetvédelem indokolta – a Wołoszyn lejtőin számos medve mozog,
rajtuk kívül zergék és mormoták is itt találnak menedéket, ezért ez egy
szigorúan védett terület. Egy titokzatos útA Sima-hágóba (Gładką
Przełęcz) vezető egykori útvonal valószínűleg a legjobban megőrzött a lezárt
ösvények közül. A Zawraton álló turisták jól kivehető cikkcakkot látnak, de a
térkép, amelyre a kíváncsi turisták rápillantanak, ragaszkodik ahhoz, hogy nincs
ott ösvény. A Lengyel-Öt-tó völgyéből (Dolina Pięciu Stawów Polskich) a
Sima-hágóra vezető útvonalat 1889-ben a Tátra Társaság (TT) építette ki, a
lezárás idejéről és okáról azonban nem állnak rendelkezésre pontos információk.
A Sima-hágóba a másik azaz a szlovák oldalról továbbra is legálisan fel lehet
jutni. Mivel az ösvény itt véget ér, így a közeli Sima-hegyet (Hladký štít),
valamint a szomszédos völgyet nem lehet innen legálisan elérni, ezért ez egy
ritkán látogatott úticél, amely napjainkban is a Tátra egy csendes és békés
szeglete, ahonnan nagyon érdekes és mindenekelőtt akadálytalan kilátás nyílik a
Lengyel-Öt-tó völgyére. A közelmúltig az
iskolai kirándulások célpontja voltA Kéményes-hegyre
(Kominiarski Wierch) vezető ösvény viszonylag nemrég, 1988-ban tűnt el a térképekről.
Valójában régebben két ösvény is vezetett a csúcsra, az elsőt még a XIX.
században Mieczysław Karłowicz saját kezűleg jelölte ki és jelezte. Nem ez volt
az egyetlen ösvény, amelyet a Tátra által lenyűgözött zeneszerző jelölt,
Mariusz Zaruski-val együtt a Dénes-csúcsra (Niżnie Rysy) és a
Keleti-Menguszfalvi-csúcsra (Mięguszowiecki Szczyt Czarny) vezető egykori
utakat is ő jelölte – ezek az ösvények ma már nem jelzett útvonalak. Az ösvényt
a két világháború közötti időszakban a Tátra Társaság felújította, majd
elfelejtették. Sokkal hosszabb ideig fennmaradt az Iván-nyeregből (Iwaniacka
Przełęcz) a csúcsra vezető ösvény, melyet 1901-ben jelöltek ki. A Kéményes-hegy
masszívuma gazdag és rendkívül ritka növényvilágú terület, a hegyoldalakon
pedig szirti sas fészkel. Az értékes természetvédelmi terület gondozása miatt a
csúcs, amelyet negyven évvel ezelőtt még iskolai kirándulások keretében
látogattak, ma már tiltott gyümölcs.Forrás és fotók: https://www.onet.pl
A Sas út (Orlą Perć) egykori
szakasza ma medvemenhely
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése