2021. december 10., péntek

„Visszafordultam” – avagy időnként el kell engedni a csúcsot

Egy rövid elgondolkodtató
videó a visszafordulásról és arról, hogy a magashegyekben időnként módosítani kell a terveinket. 
Előkészületek, a régóta várt indulás, az elköltött pénz, a korai ébredés, erőfeszítés az ösvényen... aztán mondjunk le a csúcsról?  A döntés, hogy a cél előtt visszaforduljunk, mindig nehéz, de gyakran az egyetlen helyes lépés. Mindenki egyetért abban, hogy jobb időben elengedni a csúcsot, és újra eljönni, mint ha nem lesz alkalom újra megmászni.

A videó szövege magyarul:
„A hegyek gyönyörűek, szépségükkel és erejükkel elvarázsolnak minket. Bár minden hegy más, a maga nemében mnidegyik tökéletes, de a hegyek veszélyesek, és nekünk alázatosnak kell lennünk velük szemben. A hegyek testileg, szellemileg és lelkileg is feltöltenek. Minden találkozással kötelék szövődik ember és hegy között, amelyhez egyre több tapasztalatra van szükség. A hegyek lenyűgöznek, de tiszteletet is ébresztenek.
A hegyek megmutatják nekünk, milyen kicsik vagyunk mi emberek a hatalmas világegyetemben. Megmutatják gyengeségeinket és határainkat. Azért megyünk a hegyekbe, hogy megtapasztaljuk a szabadságot és élvezzük az életet.
Senki sem a biztos halál tudatával megy a hegyekbe, de minden alkalommal kockázatot vállalunk, amellyel szembe kell néznünk.
A hegyek bár hallgatagok, figyelmeztetnek minket, és választási lehetőséget adnak.
Amikor a természet csendje azt mondja, hogy „ne menj tovább”, rajtad áll, hogy mit kezdesz vele – neked kell eldönteni. Nem egyszer hallgattam rá, és visszafordultam.
Rajtad múlik, hogy megszakítod-e életed fonalát, vagy épségben hazatérsz.”

3 megjegyzés:

  1. Bizony nagyon egyetértek a cikkben leírtakkal!
    Két sok-sokéves történet röviden:
    Nyár végi túra kollégákkal. Zdiarban (SK) volt a szállásunk. Terv a Giewont csúcsa. Felhős időben 10 óra utáni indulás kocsival Zakopane nagy parkolóba. Viszonylag tempós túrával a csúcsra kora délután értünk fel. Ereszkedő felhők, valami gyengén szitáló eső. A "főnök" (munkahelyi vezetőnk) kitalálta, hogy menjünk tovább. (Neki minden álma a Zawrat, a Sas-út volt, mert még nem járt ott. Állandóan ezeket emlegette) Én nemet mondtam, azzal, hogy ennyi volt a terv, az idő pedig romlik és későn van. A többiek hárman tovább indultak, én vissza Zakopaneba a kocsihoz. A tartalék kulcsot nekik adtam, hátha épp csellengek valahol, be tudjanak pakolni. Mobilunk még nem volt. Este 20 órakor már csak az én autóm volt a parkolóban. Ekkor érkeztek meg ázottan, kimerülve. Nem sokat szóltak. Otthon a munkahelyen persze olyan kolléga, aki nem volt ott, gúnyosan kérdezte: -Mi van, legyőzött a hegy?
    A túra résztvevői egy hónap eltelte után mondták nekem, hogy nagyon féltek, alig láttak az esőben, sötétben (egyikük szemüveges), csúszott a kő, az utat lefelé teljesen véletlenül találták meg. Igen, az én döntésemet mondták helyesnek.
    A másik történet télen volt. Szállás szintén Zdiarban. Hatalmas hó, ragyogó napsütés. Előzőekben említett "főnök" és még egy kollégával túra a Bélai havasokban. Igazán cél nélkül indultunk, a lényeg hogy felfelé. Egy idő után már nem volt turistajelzés. Letértünk az útról, de a felfelé az mindig egyértelmű. Elértünk egy úgy 40-50 méter hosszú gerincet. "Főni" már átért rajta nagy tempójával. Én észrevettem, hogy az egyik oldalon végig meg van repedve a hófal. Átkiabáltam, hogy innen ezért visszafordulok. Kollégánk is így döntött. "Főni" duzzogva visszajött. És milyen érdekes! Ahogy jöttünk visszafelé, megtaláltuk a jelzést, majd hamarosan egy tábla hátát. Mi volt az elején? Lavinaveszély miatt tilos tovább menni!
    A cikket érdemes még egyszer elolvasni, hogy rögzüljön ami benne van!
    (Egy korosodó emlékező)

    VálaszTörlés
  2. Nem a természet csendje mondja meg, mi döntünk partiban vagy szólóban. Egy felkészült túrázó vagy mászó ritkán kényszerül visszafordulásra, mert körültekintően tervez ( útvonal, felszerelés és időjárás ). A visszafordulás sem mindig hátra arc, előre is menekülhetsz, egy mentésre alkalmas helyre, de a levonulás is megoldás lehet. Dönteni és megvalósítani. "Amikor az ég a hegyre húz..." kalandokra vágyunk, pozitívan, életörömmel és kitartóan.

    VálaszTörlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...