1846-ban Vahot Imre szerkesztésében
Pesten jelent meg a „Magyarföld és népei” című folyóirat, melyben „A Kárpátok,
vagy a Tátra” című fejezet bevezető részei után a szerző akkoriban részletesnek
mondható módon foglalkozik a Kárpátok és a Tátra viszonyaival, az akkori
tudásszint szerint mutatja be a hegység kiterjedését, magasságát, felépítését,
időjárását, tavait, vízeséseit, barlangjait, nemes érceit, növényzetét és
állatvilágát. Az alábbiakban a tavakról és a vízesésekről szóló fejezetek
olvashatók, természetesen eredeti helyesírással, 1846-ból:
„A karpati tavakról.
Igen érdekesek Karpatinkban a
számtalan, 4000, sőt 6000 lábnyi magasságon felülemeledő tavak, az úgynevezett
tengerszemek. A köznép meséje azt tartja, hogy ezek a világtengerrel s ennek
viharaival is kapcsolatban állanak. Ezen tavak vize igen jóizű, kristálytiszta,
s igen kemény; gyakran még julius- és augustusban is zöldes jéggel van boritva.
A legmelegebb időben is szivárogva csepeg le a viz e magasságokról, s összegyül
a tavak granitmedenczéiben. A szepesi Karpatokon lévő Zöldtó magas és lehajló
kősziklákkal van övezve; a nép tengerszemnek nevezi, mert bizonyos mese szerint
tengeri hajók töredékeit találtak itt, miből azt köveztették, hogy e tónak
földalatti összeköttetése van a tengerrel. A Zöld tó 1662-ban annyira kiáradt,
hogy a környék lakóinak igen nagy károkat okozott, és a kárpáthegyi kősziklákat
kettéhasogatá. - A Felkaitó 5100 láb magas a tenger szine fölött; szine zöld;
göröngyös sziklákkal van környezve; egyik közülök nyeregforma, s minthogy innét
Lengyelország egy részébe be lehet látni: lengyel nyeregnek hivatik. Ehhez
közel van a Jegestó örökös jéggel födve. A Vöröstó a zöldtó felett gyönyörü
kilátást nyujt. A bélaihegyen van a nagy kiterjedésü Fehértó, mellyből
pisztrangot is halásznak. - Tehát Tátránk zöld, fehér, és vörös tavaiban
feltalálhatjuk a hármas nemzeti szint. A Fekete- és Békatóról már följebb
szólottunk. Mindenek közt legmélyebb a Tölcsér- és Kőpatakitó, mellynek
közepében őrtoronyként emelkedik egy magas kőszikla, oldalában több neveket
lehet látni, mellyeket az oda átuszott utasok irtak a gránitra; 5453 láb magas.
- A liptói Karpatok tavai közt nevezetes a Pribilinitó a veres hegy alatt,
mintegy 5300 láb magasságban; roppant sziklák környezik, mellyeknek üregein
keresztül ut vezet Gallicziába; vize olly jéghideg, hogy az emberi test nem
képes azt kiállani. A kis Kriván alatti Zöldtóból ered a sebes Vágfolyam, melly
Komáromnál a Dunába szakad. A poprádi Haltó, 4400 láb magas; tele van halakkal.
E tóból ered a Poprád vize. A karpati tavak közt legnagyobb területü a
Lengyeltó, mellyet 5 óra alatt sem lehet megkerülni. A lengyel oldalon vannak
még több kisebb tavak is, mellyekből erednek a fehér és fekete Dunajecz
folyamok.
A karpati vizzuhatagok.
A magas sziklákról mélységekbe ömlő
tátrai vizzuhatagok, a legfenségesebb látványt nyujtják; nagy tömegben s
iszonyu morajjal töredeznek meg a roppant kőszirteken, mellyekkel, mint óriási
akadályokkal, haragosan látszanak küzdeni, mérges hullámokat hánynak; majd
ismét ezüst szikrák millióit szórva, porfellegeket vernek; mi a nap sugárainál
a legszebb szivárvány színjátékát varázsolja elő. Némelly magas vizzuhatag ugy
tünik fel, mintha egyenesen az égből szakadna le; s néha olly
villámgyorsasággal enyészik el, hogy alig birjuk elképzelni hova tünhetett. A
szepességi Karpatokon legnagyobbszerü vizesés az , melly a Zöldtó melletti
Rézpad nevü hegyről gördül le olly tömegben, hogy malmot is hajthatna ; ezen
vizesés egész zuhanatában nem éri a sziklákat, hanem mintegy légben függve
omlik le, s azután a kőszirtek közt elenyészik. A Felkaitó közelében is van egy
pompás vizesés, de festői tekintetben mindenek közt legérdekesebb az, melly a
kopárpataki völgyön kigyózik át. Liptóban, a kis és nagy Kriván közti
völgyszorosban éjszak felé 3 vizzuhatag van, mellyek közt legnevezetesebb a 10
ölnyi magas sziklákról borzasztó dörgéssel leomló, ugynevezett éles zuhatag
(Ostry). A poprádi tóból eredő nagy vizesés is emlitésre méltó. Vannak ezeken
kivül még több apró vizzuhatagok, mellyek közűl némellyik a sziklabarlangokban
is utat tör magának, s némellyik a legmeredekebb barna sziklákon több ágra
oszolva, vékony ezüst erekben folydogál.”
Forrás: Vahot Imre – Magyarföld és
népei.
Élvezetes olvasni ilyen régi nyelvezetű szöveget!
VálaszTörlés