A Magas-Tátra
Szlovákia leglátogatottabb nemzeti parkja. Vajon a hegység melyik részén vannak
a legöregebb fenyvesek és őserdők? Elsősorban a Poduplaszki- (Bielovodská
dolina) és a Kapor-völgy (Kôprová dolina) zárlatában, a Csendes-völgy (Tichá
dolina), a Jávor-völgy (Javorová diolina) és a Malompataki-völgy (Mlynická
dolina) alsó részén, és a Késmárki-Fehérvíz-völgyben (Dolina Bielej vody). A
Liptói-Tátra területén a Katlan-vályúban (Kotlový žľab) és a Rohácsi-völgy
(Roháčska dolina) zárlatában, a Bélai-Tátrában pedig elsősorban a Barlang-völgyben
(Nová dolina), a Barlang-hegy (Nový vrch) északi lejtőjén. A múltban azonban
ennél jóval több őserdő olt a Tátrában, az ember megjelenésével azonban az
erdők egy része legelőkké változott, más részük a fakitermelés és a bányászat
áldozatává vált. Az erdőállomány csökkenésének megakadályozása céljából a
Tátrában 1933-ban a Katlan-vályúban hozták létre az első természetvédelmi
területet.
A Magas-Tátra jelenleg
az egyetlen hely Szlovákiában, ahol az őserdőben természetes körülmények között
cirbolyafenyők élnek. A cirbolyák azoknak az erdőknek a maradványai, melyek akkor
éltek, amikor a gleccserek eltűntek a Tárából. A cirbolyafenyőt a múltban
bútorkészítésre és gyógyító olajok kinyerésére használták. Azok a cirbolyafenyők,
melyek túlélték a megcsapolást, legalább 500 évesek, vagy annál idősebbek,
néhány példányuk azonban több mint ezer éves.
A Tátrában a
cirbolyafenyőn kívül a lucfenyő dominál, de helyenként vörösfenyővel, hegyi
juharral és madárberkenyével is találkozhatunk. A tátrai erdőknek gyakran meg
kell küzdeniük a mostoha körülményekkel – ilyenek a szél, a lavinák és a
kártevő rovarok. Ezek azonban hosszú távon nem jelentenek veszélyt az erdőkre
nézve, hiszen az erőd az ilyen természeti csapásokat követően változó korú és
fajtájú mozaikokban újul meg.
A tátrai erdők királya
a Kapor-völgyben él. Ennek a cirbolyafenyőnek a kerülete 410 cm, ez Szlováki
egyik legöregebb fája. Pontos korát nehéz egyértelműen meghatározni, hiszen
évgyűrűi üregesek, ezért a fa életkorát az évgyűrűkből meghatározni szinte
lehetetlen. Ez a cirbolyafenyő azonban valódi műemlék. Az Alpokban azonban egy
elpusztult fa elemzésével meglehetősen pontosan meg tudták határozni az elmúlt
9000 év időjárásának alakulását.
