A Tátra déli oldalán a
jelzett turistautakon kívül történő mozgást szabályozó rendelkezések kicsit
eltérnek a lengyel oldalon érvényes, egy
korábbi bejegyzésben közzétett előírásoktól. Az alábbiakban megpróbáljuk
összegezni, hogy a Tátra szlovák oldalán hogyan, milyen feltételek megléte esetén lehet elhagyni a jelzett turistautakat. Először is a Tátra szlovák
oldalán használható útvonalak három csoportját: vannak jelzett turistautak,
vannak jelzés nélküli, csak hegyivezető kíséretében járható útvonalak, és
vannak hegymászó útvonalak.
Az első csoportba
tartozó útvonalakra lényegében ugyanazok a szabályok érvényesek, mint a Tátra
lengyel oldalán, vagyis a jelzett turistautakon – a magashegyi útvonalakat
érintő, a téli időszakra (november 1. – június 14. között) érvényes lezárásokat
figyelembe véve – bárki túrázhat.
Amennyiben viszont
szeretnénk elhagyni a jelzett ösvényeket, akkor meg kell vizsgálni, hogy az
tervezett útvonal a hegymászóskála szerint milyen nehézségű terepen vezet? A
hegymászó skálán 0-tól II-es nehézségű utak alapvetően a hegyivezetővel túrázók
részére vannak fenntartva. Ezzel kapcsolatban fontos kitétel, hogy a Tátrában
ilyen túrákat csak a Tátrai Nemzeti Park, illetve a Hegyi Mentőszolgálat által
előírt, a hegyivezetők nemzetközi szövetségei által kiállított igazolvánnyal
rendelkező hegyivezetők vezethetnek. A túraútvonalaknak ebbe a csoportjába
tartozik több olyan, a Tátra legnépszerűbb csúcsai közé tartozó magaslatra
vezető útvonal, mint pl. a Gerlachfalvi-, a Lomnici- vagy a Tátra-csúcs. Ezeken
az útvonalakon nem javasolt az egyénileg történő túrázás, mert ez könnyen
feljelentéssel, és ennek eredményeképpen pénzbüntetéssel végződhet.
A harmadik csoportba
tartoznak a kimondottan hegymászóútvonalak, amelyek nehézsége a hegymászó
skálán III-as vagy annál nehezebb. Ezeket az útvonalakat a hegymászó
egyesületekbe, szövetségekbe tömörült azon hegymászók használhatják, akik
rendelkeznek a szövetség vagy egyesület igazolványával. Az ebbe a csoportba
tartozó hegymászók természetesen az előző csoportba tartozó (0 – II-es
nehézségű) útvonalakat is használhatják, de csak ereszkedéshez.
Arról sem szabad
megfeledkezni, hogy bizonyos területek, mint pl. a Bélai-Tátra, a Kriván
környéke vagy a Liptói-Tátra egy része a hegymászók számára sem elérhető, ezek
a területek a legmagasabb fokú védettséget élvezve egyáltalán nem látogathatók.
Forrás és fotó: https://portaltatrzanski.pl
Ilyen elmebeteg szabályozás Európában, de talán a világon is egyedülálló.Ha már ez van javaslom a szabályzatot kiegészíteni.Azok a hegymászók akik több mint 60 éve másznak, és megélik egészségesen a 80. évüket életük hátralevő részükben FELFELÉ is mászhassanak 1-es ,2-es úton.
VálaszTörlésEgyetértek😉
TörlésEgyetértek én is.
VálaszTörlésDe mi a helyzet a kezdőkkel? Minden oktató azt mondja, hogy attól még, hogy egy kezdő V-VI -os falat mászik itthon, attól még ne kezdjen ugyanezzel a Tátrában, mert legfeljebb egy helikopteres élménnyel lesz gazdagabb ha szerencséje van. A magashegyi környezetet igenis szokni kell. Tájékozódás, időjárás, egyéni készségek stb.
Nem kell foglalkozni az elmebeteg szabályaikkal. Menni kell, ahogy gondolod. Kezdő meg menjen egy nála tapasztaltabbal. Egyébként III-IV nehézség, egy aktív, edzésben lévő mászónak simán megy.
TörlésEzzel a szabályozással így nem foglalkoznak, mivel ők is érzik, hogy életszerűtlen. Én szinte csak 1 -II utakon túrázom egyedül, számos alkalommal találkoztam "hivatalos" túrázókkal, érdeklődtek a túracélom iránt, az nyilvánvaló volt, hogy egyedül túrázom, de nem kifogásolták, nem fordítottak vissza, a hegymászó igazolványom is csak kétszer kérték el. Én is 57 éves vagyok, mozogni kell a hegyen, az a legjobb igazolvány.
VálaszTörlés