Nincs
jobb egy háromdimenziós térképnél, ahol a hegycsúcsok méretarányosan emelkednek
ki a felszínből. Pontosabban mégis van ennél jobb: ha a térkép csokiból van és
ehető. Így kínálja a Tátra térképét az a krakkói édességbolt, ahol a Tátra
ízléses csokimakettje megvehető és megehető. A „Goralskie Praline” nevet viselő
bolt cégére szerint minden desszertet kézzel készítenek, és kínálatukat a
Krakkótól délre kezdődő lengyel–szlovák hegyvidék gorál világa inspirálja. Hogy
mit is jelent ez a „gorál világ”, az általában homályos marad, pedig sokan
hivatkoznak erre a Kárpátok szlovák és lengyel oldalán is.
A
gorál (vagy gurál) összefoglaló nevévé vált e hegyvidéki határzónát lakó,
sajátos nyelvű népeknek, akik akcentusában erős a szlovák és a lengyel behatás
is. Ahogy az lenni szokott, a hegyek két oldalán kialakuló nemzetállamok
mindegyike – a lengyel és a szlovák elit is – magának vindikálta a gorálok
örökségét, és a gorál nyelvet saját akcentusuknak tekintette. Pedig kultúrájuk
alapján a gorálok sem tekinthetők egységesnek; a legkomolyabb gorálkutatók
elkülönítenek többek között árvai, zywieci és szepesi gorálságot is. A
legsötétebb fejezet a gorálok lelkéért zajló harcban egyértelműen az volt,
amikor a világháborúban a német megszállók kitalálták, hogy a gorálok igazából
elszlávosodott germánok, Goralenvolk néven próbáltak nekik új, árja identitást
adni – ez a törekvés végül teljesen eredménytelennek bizonyult.
Miközben mind szlovák, mind lengyel oldalon kialakultak és elterjedtek a
gorálokkal kapcsolatos népszerű sztereotípiák és mítoszok, maguk a gorálok csak
fogytak és fogytak, tán el is fogytak. A nyelvjárások visszaszorultak, és ami
fontosabb, a sajátos hegyi életmódot átalakította a modernizáció. Ami a gorálokból
maradt, az inkább egy inspiráció: a gorál mítosz mozgatóerővé vált a kultúra és
az üzleti szféra terén is.
A
leglátványosabb „goralizmus” egyértelműen a Dunajecen való tutajozás, a
Dunajec-áttörésbe látogató turisták számára kihagyhatatlan élmény, és amiben
megint csak van egy szlovák–lengyel versenyhelyzet: a határfolyó mindkét
oldalán tutajra lehet szállni. Választhatunk tehát, hogy lengyel vagy szlovák
gorálokkal tutajozzunk, ami egyébként valóban gyönyörű és egyedi időtöltés.
Ezenkívül
Szlovákiában egy kelet-szlovák szeszfőzde készít felsőkategóriás (vagy annak
beállított) Goral vodkát és borovicskát. Az igencsak drágán mért, díszdobozos
Goral alkoholokat a készítő cég az ólublói borókapárló tradíciókra vezeti
vissza. Jó lenne tudni, hogy tényleg van valamilyen szerves köze Ólublóhoz és a
Tátra vidékéhez ezeknek a termékeknek.
Nemrég
megjelent egy rendkívül érdekes könyv a gorál világ ilyenfajta
„termékesüléséről”, hogy miként vált a gorálokból a globális fogyasztói
szokásokat is kiszolgáló brand. A fogyasztói szokások globalizálódása ebben az
esetben azt jelenti, hogy a világon egyre többen keresik ugyanazt a (magas)
színvonalat, ugyanazokat az ízeket, de közben vágynak a különlegességre, a
helyi ízekre is. Egyre több ember jut el a világ egyre több sarkába, egyre
jobban ismerjük a világunkat, és ezért egyre jobban vágyunk valami „saját
felfedezésre”, egyedire. Ellentmondó elvárások ezek, amik végül lokális
brandeket tartanak életben vagy élesztenek újjá. Végső soron ezért formázza a
kézzel készített, globális sztenderdek szerint készült krakkói csokoládé a
helyi gorálok életterét, a Tátrát. A tartalom globális, csak a forma lokális;
de így legalább a gorálok jelen vannak a 21. századi világ térképén is.
Forrás
és fotó: https://ujszo.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése